2022. Virág

Anyukám a miskolci Első Lady Lions Klub tagja, így már másodjára sikerült reszt vennem a csereprogramban.

Idén nyáron az Egyesült Államokban lévő Georgia állami táborban vehettem részt. A jelentkezés zökkenőmentes volt, így nyugodtan tudtam készülni az útra.

A fogadócsaládommal a visszaigazolás után fel is tudtam venni a kapcsolatot, először csak e-mailben, majd telefonon is beszéltünk. Sok hasznos tippel elláttak, például, hogy vigyek melegebb ruhát is, hiszen ott minden zárt helyiségben a légkondi miatt nagyon hideg van.

Vízumra is szükségem volt az utazáshoz, amit a hivatalos oldalon néhány kérdés megválaszolása után azonnal lehetett igényelni. A repülőút teljes hossza 15 óra volt 1 ászállással Isztambulban. A reptéren a fogadócsaládom várt, akik nagy örömmel üdvözöltek majd a reptéről kb.  még 1 óra út volt a házukig. Az időeltolódást én szerencsésen „megúsztam”, mert Budapestről reggel 9- kor indult a gép és Amerikában aznap este 11 körül szállt le.

Másnap a család már gondoskodott is a programokról, a család ikerlányai elvittek minket a szintén ott lakó spanyol fiúval együtt evezni, megmutatták nekünk a bevásárló központokat a plázákat, amik merőben eltérnek az európaiaktól. Meglátogattuk a Georgiai egyetemet, ahol mind a két fogadószülőm és az egyik fiuk tanult, hiszen a spanyol fiú és én is egyetemisták vagyunk így izgalmas volt látni a különbségeket. Kicsit beleláthattunk az ottani mindennapi életbe, például, hogy zajlik náluk egy hétvégi ebéd a családdal és hogy mennyire közvetlenek egymással a szomszédok. A fogadóanyukám megtanított minket amerikai süteményeket készíteni és pár helyi egyszerűbb ételt. A kint töltött időm alatt a család mindig segített, amiben csak tudott. Szerencsésnek érezhetem magamat, mert nagyon jó fogadó családot kaptam.

Következő héten, a tábor első programja, a július 4.-ei függetlenségi napi felvonulás volt, ahol a teljes Atlantai Lions Clubbal együtt vonulhattunk fel, képviselve saját országainkat. Ez a parádé volt számomra az egyik legemlékezetesebb dolog az egész utazásban.

A tábor ideje alatt egy helyi egyetem kollégiumi szobájában laktunk, ami itthon egy hotelszobával ér fel, saját konyhánk, fürdőnk és nappalink volt.

Minden nap egy-egy izgalmas programmal készültek nekünk. Voltunk állatkertben, Coca-Cola múzeumban, a világ legnagyobb beltéri aquariumában. Sportos programokban sem volt hiány lehetőségünk volt kipróbálni a golfot, ami sokkal nehezebb, mint gondoltuk. Elmentünk a közeli hegyekbe túrázni egy keveset, de az ő hegyeik sokkal kisebbek, mint itthon így ezek tényleg rövid séták voltak. És ami a legizgalmasabb volt, amikor jetskishettünk és fürdőzhettünk egy helyi tavon. A sport témaköréhez tartoznak a különböző sportesemények is. A legamerikaibb sportot, a baseballt nézhettük meg élőben, miközben próbálták nekünk elmagyarázni a szabályokat. Valamint VIP páholyból nézhettük az Atlanta United focimeccsét.

A tábor utolsó hetében leutaztunk Savannah-ra, az óceánpartra, ez egy kb. 4 órás autóút volt, ahol a többi táborlakóval együtt beszélgettünk és zenéket hallgattunk egymás országából.

Itt rengeteget fürdőztünk és sok- sok delfint láttunk, akik meglepően közel mertek jönni a parthoz, hiszen hozzá vannak szokva az emberek jelenlétéhez.

A táborvezetőink folyamatosan figyeltek ránk és úgy alakították a napi programokat, hogy

legyen benne szabadprogram is, ahol tudunk ismerkedni egymással és Amerikával, valamint valamilyen ismeretterjesztő vagy szórakoztató program is.

Az utolsó este pillecukrot sütögettünk és megbeszéltük kinek melyik program volt a kedvence, és hogy mi volt a legmeglepőbb számunkra az USA-ban.

Nekem nagy álmom volt Amerikába eljutni és a Lions-nak köszönhetően nem csak az amerikai de más országok kultúrájáról is tanulhattam.

Képgaléria