2022. Hanna

Stágl Hanna vagyok, 18 éves és idén a hazai Lions szervezet segítségével kijutottam az Amerikai Egyesült Államokba, ami régóta hatalmas álmom volt. Bár az utazás előtt már tudtam, hogy felejthetetlen élményekkel fogok hazatérni Magyarországra, viszont amit kint megéltem, minden elvárásomat felülmúlta.

Július 3-án kezdtem meg az egy hónapos utamat. Egy müncheni, majd egy chicagói átszállás után le is szálltam Iowa egyik nagy városában, Cedar Rapidsben. Megérkezésemkor a fogadó anyukám és a belga host testvérem már ott vártak rám a reptéren. Onnan még egy 40 perces autóút várt ránk Tiptonig, a 3000 fős tipikus amerikai kisvárosba, ahol a 3 hét családi fogadást töltöttem. Már másnap bele is csöppentünk a helyiek életébe és a fogadó anyuka be is mutatta barátait, hiszem a 4^th July-t ünnepeltük. Délelőtt a parádét néztük, utána pedig elkezdtünk sütni főzni. Az este folyamán pedig életem legszebb tűzijátékát nézhettem végig. A helyi közösségbe pillanatok alatt beolvadtunk. Templomba és programokra jártunk, amiket az ottani egyházi közösség szervezett. Rájöttünk, hogy lehetetlen fejben tartani mindent, amit ki szerettünk volna próbálni, ezért egy bakancslistát állítottunk össze, amit büszkén jelentem ki, teljesítettük. Minden tipikus amerikai éttermet kipróbáltunk, mint a Subway, Chick fil ‘A, Taco bell és még sorolhatnám. Boltokban vásároltunk, mint például a Target, Walmart, Costco. Nekem nagy álmom volt, hogy megnézzek egy baseball meccset élőben és ez teljesült is. Illetve a játék után még a csapattal is lehetett fényképezkedni és aláírást gyűjteni. Emellett mindig is ki szerettem volna próbálni a lövészetet és ottkint megadatott a lehetőség, persze egy rövid kurzus után és professzionális oktatóval mellettem.  Ez volt számomra az egyik legemlékezetesebb program. Ellátogattunk egy garázs vásárba és bejártuk a körülöttünk lévő nagyvárosokat. Az egyik helyi családdal nagyon jóba lettünk, még a házukat is segítettük kifesteni, amit egy közös mozizással hálaltak meg. Meghívtak minket a fiuk újdonsült jegyesének az úgy nevezett wedding shower partijára és az utolsó napokon könnyes búcsúval váltunk el tőlük is. A fogadó anyuka egyik közeli barátjával is megismerkedtünk ,akinek példás és elképesztően figyelemreméltó sikerei voltak a múltban. Ő egy 98 éves férfi, aki mai napig rendkívül aktív és régen szenátor volt. Lehetőségünk adódott a helyi Lions clubnál önkénteskedni. Az éves county fairen segítettünk ételt főzni és felszolgálni a vendégeknek.

Annyira jól éreztük magunkat, hogy másnap vissza is mentünk még dolgozni. Ezzel jelentős bevételt segítettünk nekik szerezni, melyet majd jótékony célra használnak majd. A helyi vezetővel pedig olyan jóba lettünk, hogy meghívott minket a havi gyűlésükre, ami hatalmas megtiszteltetés volt. Nagyon sokat főztünk közösen, én meg is tanítottam a fogadó anyukát házi tésztát készíteni. Rendkívül sok Starbucksos kávét ittunk, kipróbáltuk a corn dog-ot és sok helyi specialitást. Majd a harmadik hét végeztével elindultunk az állam másik oldalára, a főváros, Des Moines környékére, ahol a tábort tartották. Az első nap egy pontos leírást adtak a táborról, utána pedig egy kisebb koncertet adott egy helyi együttes. 11-en voltunk, ketten jöttek Mongóliából, hárman Franciaországból, ketten Mexicoból és 1-1 fők Németországból, Malaysiaból, Belgiumból és én Magyarországról. Az ismerkedési játékok után elmentünk kajakozni, majd közösen tanultunk táncokat. Egy egész napot töltöttünk el az állami egyetemen, ami engem személy szerint eszméletlenül lenyűgözött. Egy alapos idegenvezetést kaptunk, ami bemutatta az egész kampuszt. Trambulin parkba, alpaca farmra, a fővárosba Des Moinesbe, az egyik legnagyobb bevásárlóközpontba, kalandparkba és sok más lenyűgöző helyre szerveztek nekünk jobbnál jobb programokat. A tábort egy tehetségkutató műsorral zártuk, ahol mindenki előadott egy szórakoztató előadást. Erre a fogadó anyukánk is elutazott, át az egész államon, csak hogy újra láthasson bennünket. Hosszú búcsúzkodás és sok könnycsepp után elindult mindenki összepakolni a szobájába. Én hajnali 3kor indultam a reptérre, és kezdtem meg a hazautat.

Az ottkint eltöltött egy hónap alatt csodálatos emberekkel találkoztam, akik rendkívül inspirálóak voltak és életre szóló barátságot kötöttem velük. Nagyon sokat fejlődtem, és bár eddig is önálló voltam, mégis úgy érzem, hogy kint teljesen felnőttem és kinyílt előttem a világ. Eddig mindig olyan messzinek tűnt az USA, de most már látom hogy igazából egy nap utazás és az ember már ott is van. A talpraesettségemmel sosem volt gond, de nem gondoltam, hogy ilyen fiatalon képes leszek egyedül, a világ másik oldalára elutazni. Egy vadidegen közösségbe csöppentem bele és saját magam építettem ki a kapcsolataimat. Sokkal nyíltabb lettem és nem féltem kilépni a komfort zónámból. Olyan élményekben gazdagodtam, amit sose gondoltam volna, hogy lesz benne részem. Ezalatt az idő alatt rájöttem, hogy a jövőben ki szeretnék költözni az USA-ba. Bár voltak kisebb problémák, a legnagyobb mégis az volt, hogy fel kellett szállnom a Budapestre tartó járatra.

Régóta hatalmas álmom volt, hogy kiutazhassak Amerikába és ezt a Lions Club valóra is váltotta. Minden kétség nélkül állíthatom azt, hogy ez a valaha volt legjobb utazásom volt. A sok élmény pedig életem végéig magammal kísér majd.

Köszönöm a felkészítést, amely sok hasznos információval látott el és a helyi Lions club, Rőhrig Zsuzsa és Fésűs András segítségét!