2022. Kristóf

Egyedül utaztam Atlantába londoni átszállással, gond nélkül megérkeztem. A program a családi tartózkodással kezdődött, a család kijött elém a reptérre, de nemcsak ők voltak ott, hanem a Lions táborvezető is, ez nagyon kedves gesztus volt tőle. A reptérről egyenesen a családhoz mentünk, a belvárostól 40 percre laktak egy kertvárosi részben, nagyon kellemes helyen. 

Egy hétig voltunk náluk, a táborlakók közül még egy litván fiú lakott ott, mindkettőnknek külön szobája volt. A családban két fiúgyermek él, 17 és 19 évesek, ráadásul ők is zenélnek, ahogy én is, ezért nagyon jól megértettük egymást, sok programot csináltunk velük. 

Többek között voltunk gitár centerben, bowlingoztunk, kirándultunk, strandoltunk, mindig megkérdezték, mit szeretnénk csinálni, és úgy szervezték a programot. A kedvencem nagyobbik fiú egyetemén, a George Tech University-n a theta CHI fraternity party volt, ami teljesen olyan volt, mint a filmekben, az egyetemi campus fiú épületének bulija, ahol persze lányok is voltak.

Felvonultunk a július 4-i parádén, ott találkoztam először a Lions csapattal, együtt vonultunk fel, mindenki vitte a saját zászlóját. Szintén közös szervezésben mentünk egy baseball meccsre, amit az atlantai Lions Clus szponzorált, ezért ott voltak a táborlakók, és a fogadó családok is. 

Ezután két hetet töltöttünk a táborban, a szállásunk az Oglethorp egyetem kollégiumában, volt mindenki külön szobát kapott, nagyon igényes volt a szállás. Minden nap volt program, és közben nagyon jókat ettünk kipróbáltuk a tipikus amerikai ételeket. A táborlakókkal hamar összebarátkoztunk, mindenki nagyon jó fej volt.

Voltunk állatkertben, a Coca Cola központjában, a Carter Centerben, az Atlanta aquariumban, golfozni, focimeccsen, a helyi Lions gyűlésen, ahol találkoztunk a tiszteletbeli magyar nagykövettel.

A tábor második felében levittek minket kocsival az óceánhoz Tybee Islandre, szuper volt a mozgalmas hét után kicsit lustálkodni, de ott is voltak programok. Felfedeztük Savannát, ahol a Forest Gump játszódik, eveztünk, strandoltunk, és láttuk delfineket is. Itt is több különlegességet ettünk, a legjobb a Crab Shack étterem volt, ahol mindenféle tengeri herkentyűt tálaltak fel nekünk.

Meglátogattuk a Camp for Blind-ot, ahol segítettünk a vak táborozóknak, játszottunk velük csörgőlabdát, lementünk együtt a Okefenokee mocsárba, ahol hajóztunk és közben láttunk aligátorokat.

Az óceán partjáról visszautaztuk Atlantába, ahol volt még egy fél napunk shoppingolni, aztán jött a búcsúest. Nehéz volt elválni a többiektől, mert nagyon jól összerázódott a csapat a tábor végére. Számomra életre szóló élmény volt, nagyon hálás vagyok a magyarországi Lions klubnak a lehetőségért, Fésűs Andrásnak, hogy foglalkozott az egyéni kérésekkel is, és az atlantai Lions csapatnak is a sok programért, a szervezésért és a törődésért.  

Képgaléria