2023. Berill

2023-ban, számomra először, megnyílt a lehetőség kapuja egy külföldi kiutazásra a Lions csereprogram keretein belül. Kiutazásom első hetét egy fogadócsaládnál töltöttem. Pontosítanom kell, A Fogadócsaládomnál töltöttem. Ugyanis szavakban nem lehet megformálni, mennyi mindent köszönhetek nekik és milyen szoros kapcsolatot alakítottam ki velük. Mondhatni, hogy örökbe fogadtak arra a hétre.

Minden napra bőven jutott program, bemutatták nekem szinte egész Hollandiát, szám szerint 12 települést látogattunk meg. Mindig is meg akartam nézni a tengerpartot, úgyhogy nekik hála oda is eljutottam, Egmond aan Zee nevű helyre. Azonkívül két belsővízi települést, Markent és Volendamot látogattuk meg. Utrechtben is eltöltöttünk egy napot, ahol a fogadó család egyik lánya él és a körbevezetésen kívül egy vacsorára is megvendégelt bennünk, társasjátékozás közben pedig megállapították, hogy tanulnom kellene a nyelvüket, mert lenne hozzá érzékem. Berg en Dal-ban és Nijmegenben is jártunk, ahol felmásztunk a helyi templom tetejére, amire csak minden 50 évben van lehetőség, amikor a tetőcserepeket cserélik. Utána pedig a helyi zenei fesztiválra vezetett utunk a fogadó lánytestvéremmel. Nem csak ott, de Tilburgben is megismerkedhettem barátaival. Tilburgben is töltöttem egy napot vele, mivel ott él és bevezetett a város nappali és éjszakai életébe.

Egy másik nap s’-Hertogenbosch-ban régi barátaival hoztunk össze egy találkozót. Sorolhatnám még, de úgy érzem, hosszú oldalakon keresztül mesélhetnék, és még akkor is lenne mit mondani, de szerintem ennyiből is látszik talán, mennyire be lehet illeszkedni és mennyivel jobban lehet így egy országot felfedezni, a bennfentes információk és viccek birtokában, helyiek társaságában. A kint létem hátralévő részét egy 20 fős táborban töltöttem, Maastricht-ben és környékén, így az ország déli része sem maradt ki. Az igazat megvallva, a családdal való szuper hetem után kissé váratlanul ért, hogy nem találom a helyem, ami érthető hirtelen ennyi idegen arc közé becseppenve. Utána persze ez oldódott és volt lehetőségem sokat sok emberrel beszélni, megismerni őket, amennyire ennyi idő alatt lehetséges.

A tábor alatt is rengeteg programunk volt, mind színesítette az élményünket. Azt sajnos én nem mondhatom el, hogy olyan szintű barátságot kötöttem volna, akivel rendszeresen tartsam a kapcsolatot. Egy portugál lánnyal viszont felvetettük, hogy egyszer tán meglátogathatnám egy koncertre, amelyik bandát ő mutatta meg nekem. S egy nap tán tényleg eljön az a tán, az élményeimet addig is a szívembe zártam.