2023. Luca

Ez a három hét egy újabb gyönyörű csillagot vitt az égboltra számomra. Szeretném megköszönni az Első Kecskeméti Lions Club-nak, Fésűs András Úrnak, Édesanyának és Édesapának, hogy lehetővé tették számomra ezt a mondanám hogy ,,Kincs, ami nincs” , de ebben igenis volt ,,kincs” utazást.

Jelenleg szülőhazám fővárosába tartok hazafele. Gondoltam, így frissen, egy jó zenét hallgatva megírom ezt az összefoglalót.

Szerény személyem az Egyesült Államokat választotta számára, azon belül is Colorado névre fület szegező államot. Egy cseppet sem bántam meg, tehát nem kellett hívni a pincért.

Hadd mondjam el, amilyen természeti csodákat lát az ember, mint egy gyönyörű egyed, az minden álmát felülmúlja. Az állam úgy leesett, hogy még a drága ortopédsebészek sem tudták az helyére csavarozni…

Mostmár komolyra fordítva a szót!

Teljesen egyedül utaztam, 16 évesen. Nem volt semmi félelmem, inkább csak izgatott voltam. 1 átszállás volt, Londonban, szerencsére minden simulékonyan zajlott. Célpontom Denver volt, ahol a fogadócsaládom várt. Azt az érzést amikor megláttam Őket, szavakba nem tudom önteni. Szerencsésnek mondhatom magam, hisz már március óta ismertem Őket. Rengeteg dolgot mutattak Nekem, túráztunk, sportoltunk, sütöttünk, játszottunk a fogadó testvéreimmel, és még sorolhatnám…

Kettő felhők fölé repített hét után következett a tábor. Igen, a tábor. Először Én is tartottam tőle, viszont már a csaladámmal töltött kettő hét alatt volt szerencsém megismerni a többi cserediákot, így nem dobtak minket bele a mélyvízbe, ha szabad ezt mondanom. A tábor eleje, az első pár óra egy picit komor, szigorú  hangulattal volt fűszerezve a szervezők részéről, de mondhatom, ahogy megismertük egymást, úgy kezdett el mindenki lazulni. Ez az öt éjszaka is elszaladt, mint tolvaj a táskával. 

A repülőjegyem Denverbe szólt, de én a Mennyországban találtam magam ezen az áldott három héten. Fantasztikus érzés belegondolni, hogy olyan baráti és családi kapcsolatok alakultak ki, amiket az életben nem fog tudni az ember elfelejteni.

Jelenleg is itt a repülőn a finn lány, Lotta ül mellettem, és mosolyog, hogy különleges ez a magyar nyelv. A mongol lánynak pont születésnapja volt, én ez alkalomból elénekeltem Neki magyarul a ,,Boldog szulinapot” , mindenki le volt döppenve, hogy milyen káprázatos nyelv a mi nyelvünk. 

Tanulság, légy büszke arra amid van, sosem tudhatod, hogy mekkora kincset jelenthet ez!

Tarisznyám jelenlegi állapotában kezd üresedni, de valószínűleg azért, mert kiszakadt a humorputtony…

Ha bármi kérdésed van, írj nyugodtan e-mail-en: kovacslucacska1@gmail.com

Képgaléria