2023. Léna

Én 2023 nyarán Norvégia felé vettem az utamat, hogy részt vehessek az ottani Lions táborban. Az eltöltött idő a fogadó családommal rövid volt, kevesebb mint egy hét, de annál tartalmasabb. A reptéren már nagyon kedvesen megölelgetett az az idősebb házaspár, akik az otthonukban fogadtak.  Egy török lánnyal voltam együtt ezen a héten, mindketten külön szobát kaptunk és jól kijöttünk. A házaspár otthona gyönyörű volt, fantasztikus kilátással a norvég fjordokra. Úgy éreztem magamat velük, mintha a nagyszüleimmel töltöttem volna egy hetet. Otthonos hangulat, szerető környezet, sok finom étel.

A kis városkában, ahol az egy hetet töltöttem 12 másik táborozó is lakott, így már a fogadó család hetében nagyon jól összeismerkedtünk, és minden napot együtt töltöttünk. A norvég időjárás bár elég hűvös nyáron, de nem állított meg minket, abban, hogy a 15 fokos tengerben fürödjünk, és strandoljunk akár este 10-kor is, mert még ilyenkor teljesen világos van kint. Gyűjtöttünk algát a tengerben, amit úszás közben meg is kóstoltunk, mint ahogy a helyiek is szokták. Ettünk bálna húst is, ami egy norvég specialitás. Szedtünk hatalmas gombákat a vadregényes erdőkben, találtunk osztrigát a tengerparton, hajókáztunk a fjordokban. Július közepén érik itt az eper, mentünk szedd magad eperföldre is. Esténként valamelyik háznál sütögettünk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat. A táborban így már sokkal könnyebb dolgunk volt ismerkedni az emberekkel, hiszen már sokakkal nagyon szoros barátságot kötöttünk.

A tábor korosztálya 18 éves kortól volt, amit azért volt jó, mert így nem voltak olyan hatalmas eltérések a korosztályok között. Ugyan minden táborozó nagykorú volt már, ehhez képest eléggé szigorúak voltak a tábor szabályai, 10 után nem volt szabad elhagyni az épületet, 11 után pedig mindenkinek kötelezően a szobájába kellett tartózkodnia, amit a táboroztatók tényleg szigorúan vettek. Emiatt ajànlanàm a tábort olyan fiataloknak, akik szeretik a rendet, rendszert és szabályokat, mert aki nem szerette, az az én táboromban is kicsit szenvedett ezek miatt.  Korán reggel volt minden nap indulás különböző napi programokra. Megnéztünk pár Norvégia történelméhez kapcsolódó erődöt, Osloban várost néztünk, valamint Utoya szigetére is ellátogattunk, ahol a borzalmas tömegmészárlás történt.

A tábor témája (imagine peace) alapvetően eköré a téma köré épül. Természetesen nagyon nyomasztó és érzés volt ezen szigeten végigsétálni, ahol ennyi kegyetlenség történt, de nagyon hálás vagyok, hogy volt lehetőségem ide eljutni, és tiszteletünket tehettük. Amit sajnáltam az itt töltött időm alatt az az, hogy sajnos nem tudtam egy nagyobb, átfogóbb ismeretet kapni Norvégiáról, hiszen egy nagyon felszabdalt ország, és így csak egy aprónyi részéből kaphattam benyomást. Természetesen ez nem a tábor hibája, hanem csak ilyenek a földrajzi tényezők. Néhány bátrabb vállalkozóval a táborban is jártunk hajnali úszásra a hideg tengerhez. Amire nagyon sok figyelmet szenteltek a táboroztatók, az a csapatépítés volt, volt 4-5 nap is a 2 hét alatt, amikor otthon maradtunk és csak a csapatépítésre koncentráltunk, valamint gyakorolnunk is kellett, ugyanis a tábor végén volt egy előadás, amire különböző nemzeti táncokat, énekeket, produkciókat tanultunk be.

Fantasztikus baràtokat szereztem, rengeteggel tartom a kapcsolatot. Úgy érzem, hogy normál esetben ilyen szoros barátságokat van, hogy több èvekig építik az emberek, de egy ilyen tábor keretén belül ez 2 hét alatt megtörténik, pont azért, mert nagyon egymásra vagyunk utalva, és folyamatosan össze vagyunk zàrva. A világ minden táján vannak mostmár családtagjaim, amiért nagyon hàlás vagyok. 

Képgaléria