Cseretáborok

Lions táborbeszámolók

2023. Léna

indulás: 2023. november 13.
vége: 2023. november 13.
ország: Izrael
tábor neve: Izrael

Idén nyáron is csodálatos élményekben volt részem, hála a Lions Club csereprogramjának, melynek segítségével ellátogathattam három hétre a varázslatos Izraelbe. Először is mindenképpen szeretném megköszönni a lehetőséget a Nyíregyházi Lions Clubnak és Fésűs Andrásnak, akik jóvoltából vehettem részt ebben az életre szóló kalandban.

Mikor még csak gondolkoztam azon, hogy hol töltsem nyáron a cseretábort, Izrael már akkor felkeltette az érdeklődésemet gazdag kultúrája miatt, de meg kell hagyni, hogy az isteni kajáról zengett ódák is meghozták a kedvemet ahhoz, hogy életemben először lépjem át Európa határait.

Amikor megérkeztem a tel avivi repülőtérre, a világ legjobb pótpapája, Rami várt rám, aki feleségével együtt - akiről megjegyezném, hogy remek szakács - a tábor előtti három napban gondoskodott rólam. Már másnap megismerkedtem a többi táborozóval, mindenki Európa különböző pontjairól érkezett, de volt, aki egészen Mexikóból utazott azért, hogy felfedezze az országot. A tábor tíz napig tartott, aligha volt olyan város, ahol egy napnál tovább maradtunk volna Jeruzsálemen és Názáreten kívül, körbeutaztuk egész Izraelt és egyik ámulatba ejtő városból a másik csodás városba látogattunk. A tíz nap ezáltal elég intenzíven telt, de szerintem ez adta a varázsát a tábornak, ami miatt mindannyiuknak sorsfordító élmény volt az ott töltött idő.

Utunk során meglátogattuk a Bahai kertet Haifaban, kipróbáltuk a drúz ételkülönlegességeket, amit először kétkedve fogadtam, mivel az étrendjük teljesen vegetáriánus, de ennek ellenére különleges ízvilága elnyerte a szívemet. Megható visszagondolni arra, hogy már az első nap a tengerparti testsüttetés közepette az idegenvezetőnk mindenkit elküldött kagylót keresni, hogy aztán a gondjainkkal együtt hajítsuk bele őket a tengerbe, levetkőzve az összes terhünket erre az utazásra, ráadásul a kagylóhajigálás segítségével csak még inkább összekovácsolódott a csapat és még ha csak pár napja is ismertük egymást, már arról beszéltünk, hogy a tábor után mikor találkozhatunk újra. Ezután végigjártuk Akko nyugalmas utcáit, majd ellátogattunk a libanoni határhoz, ahol egy békéről szóló falirajz előtt fotózkodtunk. Esténként hostelekben szálltunk meg, ahol néha az étellel, néha pedig egy-két csótánnyal birkóztunk meg. Három napot töltöttünk Názáretben - be kell valljam, az utazásom három kedvenc napját, hiszen az ottani Lions Club fantasztikus szállást biztosított nekünk egy kórház területén, ahol általában önkéntesek laktak. Názáret csodaszép város, itt többek között megnéztük az Angyali üdvözlet templomát, ami lenyűgöző volt. Az ételek, amiket ott ettünk, kezdve a kebabtól a schawarmáig, mind  mennyeiek voltak, és a hasamnak azóta is hiányérzete van a mindennapi pita-adag nélkül, és persze a legfontosabb azt is megemlítenem, hogy Názáretben az emberek szeretete és kedvessége fogott meg a leginkább. Nagyon hálás vagyok azért, hogy akik ott fogadtak minket, mennyire odafigyeltek ránk.

A Jordán folyó volt a következő úticél, amiben ahányan csak voltunk, mindannyian megmártóztunk. A Holt-tenger érdekes élményként maradt meg, általában az ember megörül, ha 45 fokban tengert lát, úgy érzi, végre lehűtheti magát. Mi is pont így éreztük magunkat azelőtt, mielőtt rá nem jöttünk, hogy ez a Holt-tenger a lehető legtöbb módon próbált minket becsapni. A vízben melegebb volt, mint a szárazföldön, csípett és állandóan a felszínre tuszkolt, így a legnagyobb élvezetet a hidegzuhany okozta utána. A Masada megmászása volt az egyik legkedvesebb élményem. Igaz, két óra alvás után hajnali háromkor nem volt kellemes hegyet mászni, de a hegytetőre érve és a többiekkel kifulladva végignézni a napfelkeltét olyan gyönyörű emlékem, amit egy életre a szívembe zártam. Igaz, utána a sivatag közepén aludni mindenkivel egy nagy sátorban nem is volt olyan pihentető, de azokkal az emberekkel, akiket úgy megszerettem, egész este beszélgetni tökéletes program volt.

Jeruzsálem volt maga a kultúrsokk, rengeteg vallás és szokás keveredik egymással azon a helyen és az emberek mégis rendkívül segítőkészek és nyitottak voltak. Ha a legmeghatóbb élményt kellene kiválasztanom Izraelből, a Siratófal lenne az. Egy gyönyörű hely volt, ahol az emberek sírtak, imádkoztak a saját istenükhöz és kívánságokat raktak a falba. Amint beléptem oda, éreztem az emberek szeretetét és fájdalmait, nem kellett semmilyen érzelmet szégyellni. Rengeteg ember volt, de mégis mindenki egyedül dolgozta fel az ottlétét, a Falnak szinte földöntúli volt a jelenléte. Persze ezenkívül még Jeruzsálemben sok ikonikus helyet látogattunk meg, mint például a Holokauszt Múzeumot, a Szent Sír-templomot, az Olajfák hegyét és ott töltött utolsó napunkon végigsétáltunk a Via Dolorosán.

Tíznapos felfedező körutunk végetértével mindenki visszatért fogadócsaládjához arra a hét napra, amit még Izraelben töltöttünk. De nem szakadtunk el egymástól, együtt mentünk el Tel Avivba, ahol már kötetlenül fedeztük fel a modern város izgalmait, ruhástól fürödtünk a tengerparton, rengeteget strandoltunk és koncertekre jártunk, miközben a fogadószülők mennyei mangóval és egyéb finomságokkal tömtek minket. A búcsúparti volt a legszomorúbb este mindenki számára, pedig zene is volt és a kebab is finom volt.

Elképesztően nehéz volt elköszönni egymástól, az újdonsült legjobb barátaimtól. Rengeteget sírtunk, mikor valaki elment, félórás búcsúszöveggel várattuk meg fogadószüleit, hiszen annyira nehéz volt elszakadni egymástól. Azok az emberek, akiket ott ismertem meg, annyira az életem részévé váltak azalatt a három hét alatt, hogy legszívesebben a bőröndömbe pakoltam volna be őket és hazahoztam volna mindenkit magammal. Másnap a reptéren fájdalmas búcsút vettem ettől a gyönyörű országtól, ami annyi csodás élményben részesített, hogy azokat sosem fogom elfelejteni.

Összességében rengeteget köszönhetek az izraeli utamnak. Olyan barátokat szereztem, akiket azóta is hiányolok a mindennapjaimból és akikkel a három hét egy percnek tűnt. Az ország annyi élményt, szórakozást nyújtott nekünk, hogy egy életre megteltünk vele. Az emberek, akik fogadtak minket, hatalmas szeretettel bántak velünk és minden tőlük telhetőt megtettek, hogy ottlétünk emlékezetes maradjon. Izrael számomra egy olyan ország, ami mintha nem is evilági lenne, annyi csoda és gyönyörűség van benne, amivel elvarázsolhatja az embert, hogy amíg ott voltam, végig úgy éreztem, álmodok és eddig még soha sehol nem éreztem annyira szerencsésnek magamat, mint ott.


Képgaléria

Beszámolók éves bontásban

Lions szövetség eseményei

Konvenció (Gödöllő)
2024. június 15. 10:00

1% támogatás

Kérjük, adója 1 %-ával támogassa szervezetünket, és általa a hátrányos helyzetűeket. Klubunk az adományok 100%-át a nélkülözőknek juttatja.

LIONS Clubok Magyarországi Szövetsége D-119

Adószámunk:
19675132-1-42
Számlaszám:
11732002-23568132

cím: 1065 Budapest,
Podmaniczky utca 16. Fsz 6.