2024. András

BAKONYVÁRI ANDRIS FINNORSZÁG 2024

Nekem idén ez volt az első alkalom, hogy részt vettem a Lions Youth exchange programban. Finnország volt az úti cél és június 24-én, alig ért véget az iskola, már útra is keltem. Először egy kicsit féltem, amikor elbúcsúztam szüleimtől 3 hétre (még sosem volt ilyen korábban), de amint földet értem, nem bántam meg.

A fogadó családom (Paivi, az anyuka, Jani, az apuka és két fiuk Vilppu és Patrick) már várt rám a reptéren. Velük együtt, és Felixszel, a cserediák társammal Finnország fővárosában, Helsinkiben töltöttük az első két napot. Sok mindent láttunk (piacok, szigetek, katedrálisok stb.).

A harmadik napon otthonukba utaztunk, ahol 1 hetet töltöttünk. Megismerkedtünk a finn ételekkel, a szauna kultúrával, és kedves nagycsaládjukkal. Érdekes volt, hogy alig ismertük egymást, mégis szinte azonnal családtagnak éreztem magam. Azon a héten kétszer is találkoztunk a táborozó társainkkal, akikkel viszonylag gyorsan közeli kapcsolatot tudtunk kiépíteni.

A második héten Lappföldön voltunk, ahol extrém sportokat próbáltunk ki (pl. sípályán kerékpároztunk), rénszarvasok kocogtak mellettünk, családi ünneplésen vettünk részt és egy jót pihentünk, wellnesseztünk közösen. Ez után a búcsú fájdalmas volt, hiszen két remekül eltöltött hét után köszöntünk el a családunktól. De új kaland, kihívás következett: A Tábor. A tábor Laukaa város luxusszállodájában volt, ahol a megismerkedést követően elkezdődtek a programok. Voltak csapatépítősportok ( vadvízi evezés, sárkányhajózás, vízikalandparkon versenyzés egymással vagy az idővel) és voltak lazulós, szabadidős elfoglaltságok is. A csapattal minden estét a beltéri élményfürdőben töltöttük, focimeccset néztünk (ekkor volt a foci EB), sokat beszélgettünk.

A tábor utolsó estéjén a fogadó családok is eljöhettek, hogy még egy kis időt töltsenek „fogadott fiaikkal/lányaikkal”: ez nagyon jól sikerült, és megható volt, amikor megláttuk őket. Egy hét a táborban nagyon gyorsan eltelt, és tele feledhetetlen rockkoncertes és más emlékekkel indulhattunk hazafelé. Összeségében nagyon élveztem ezt a három hetet Finnországban. Azt gondolom, hogy a lehető legjobb családba kerültem, nagyon megszerettük egymást és mondták, hogy várnak vissza, bármikor. Rengeteg barátot is szereztem, akikkel még most is tartom a kapcsolatot, valamint a táborvezetők, ifik is nagyon kedvesek, segítőkészek voltak. Akinek van kedve eltölteni három hetet Finnországban, kedves családdal és egy mesés táborban, nagyon ajánlom, senki sem fogja megbánni!!

Képgaléria