2024. Csenge

Svájci élményem

Számomra ez volt az első alkalom, hogy a Lions programmal utaztam, ráadásul az első alkalom, hogy nem a családommal, esetleg barátokkal mentem külföldre.

Én az egyik barátomtól hallottam a programról, aki miután hazajött az első kiutazásáról, rendkívül ajánlotta, hogy kipróbáljuk ezt a lehetőséget. Az ötlet nekem is nagyon megtetszett és októberben jelentkeztem is a svájci Lions táborba. 2024 július 6.án utaztam ki Svájcba és ekkor kezdődött el számomra az egy hónapos csereprogram. Információ a táborról és a fogadó családomról nagyon gyorsan elért engem, így szerencsére hamar meg tudtuk venni a repülőjegyet és fel tudtam venni a kapcsolatot a fogadó családdal is. Nem volt sokáig más feladatom, csak vártam az indulás napját. Az utazás előtt pár hónappal kiderült, hogy nem én leszek egyedül, aki Magyarországról utazik, hanem hárman leszünk, a lányokkal csináltunk egy csoportot, ahol megbeszéltünk minden információt, megosztottuk félelmeinket, izgalmunkat és el tudtuk kezdeni közösen a prezentációt is.

Én repülővel utaztam Zürichbe, ahol az ottani tábor fogadott. A segítségükkel felszálltam a vonatra, ami a fővárosig, Bernig vitt engem, ahol a családom várt. Innen egy fél órára volt Worb, itt töltöttem a következő két hetemet. A család nagyon aranyos volt, mint amilyennek megismertem őket a korábbi beszélgetéseink során. Rendkívül pontosak voltak, odafigyeltem velem kapcsolatosan mindenre. Úgy alakították a programokat, hogy minél változatosabbak legyenek, minél jobban megismerjem a svájci szokásokat, ételeket, tipikus programokat, de mégis kényelmes legyen számomra is. Elvittek túrázni a meseszép svájci hegyekbe, ahol gyönyörű panoráma fogadott. Megtanultam, hogy mennyire megbíznak egymásban Svájcban az emberek, mennyire barátságosak. Együtt sütöttünk, főztünk, megkóstoltam a tradicionális raclett grill sajtot, ellátogattunk csokoládé múzeumba is. Az első két hét nagyon izgalmasan telt, többször felmentünk Bernbe, túráztunk Grindelwaldban,  meglátogattuk Thun-t ahol minigolfoztunk, Interlakent. Nagyon hálás vagyok a fogadó családomnak, hogy náluk tölthettem azt a csodás két hetet, remélem fogom tudni tartani velük a kapcsolatot a későbbiekben.

Az utolsó pár napban már nagyon izgatott voltam a tábor miatt. A fogadó család vitt el engem Bernbe, ahol a Youth Hostel közvetlenül az Aare folyó mellett és a városközponttól pár percre helyezkedett el. Az első nap ismerkedéssel telt, eleinte én kicsit féltem a kapcsolatteremtéstől, de mindenki nagyon aranyos és nyitott volt. Már este sok időt együtt töltöttünk, ahol jobban meg tudtuk ismerni egymást, jobban tudtunk beszélgetni, kártyáztunk. Második nap sajt és csokoládégyárba mentünk, Gruyere-be, ahol meg is kóstolhattuk az ott készült dolgokat. Ami rendkívül tetszett a táborban, hogy közös programok után mindenkinek szabad programja volt, ahol önállóan eldönthettük, hogy esetleg a városközpontba megyünk vagy a folyóba fürdeni, sétálni, így kis csapatokban magunktól is megtapasztalhattuk milyen a svájci élet. Természetesen volt olyan program, ahol a bern-i nevezetességeket fedeztük fel, két kisebb csoportban vezetővel, meglátogattuk a gótikus templomot, ahol felmentünk a templom csúcsára és tökéletest rálátásunk volt az egész városra. Megnézhettük, hogy működik belülről az óratorony és a medve parkba is ellátogattunk, ahol előadást is tartottak az állatokról, a történetükről, ami Bernhez köti őket. Zsúfolt két hetünk volt, raftingoltunk az Aare folyón, ami nagyon izgalmas volt, ugyanis kint volt a komfortzónámból, de nagyon jó élmény volt. Egy hosszú erdei séta után a Lions klub egy tipikus svájci farmra is vitt minket ahol kiprobálhattuk a ’’farm olimpiát”, farm játékokat. Volt egy nap amikor a Lions klub tagjainak előadást kellett tartanunk az saqját országunkról, ez nagyon tetszett, mert így többet tudtam meg mindenki kultúrájáról. A második héten három napra elmentünk Genfbe és Lausanne-be is, amik Svájc francia régiójához tartoztak. Az itteni programunkba beletartozott egy bicajpark, a Cern tudományos múzeum, az Olimpiai ás a Charlie Chaplin múzeum is. Eközben a másik csapat egy két éjszakás hegyi túrán vett részt. Ami nagyon boldoggá tett két hét alatt, azok az emberek voltak, akiket megismertem. Sosem gondoltam, hogy képes leszek ennyire nyitott lenni és ilyen szoros barátságokat kötni ennyire hamar. A közösségünk összetartó volt, bíztattuk egymást, nem hagytuk, hogy bárki kimaradjon vagy hátra maradjon. Nehéz volt az utolsó két nap búcsút venni egymástól, leveleket írtunk egymásnak, könyv klubbot alakítottunk és megígértük, hogy minden áron tartani fogjuk egymással a kapcsolatot. Remélem ez a későbbiekben sikerülni is fog, már most nagyon hiányzik mindenki, Svájc, Bern és az élmények, amiket ott szereztem.

Nagyon élveztem ezt az egy hónapot, amióta hazaértem mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki a kiutazást a Lions programmal mert felejthetetlen emlékekkel lettem gazdagabb.