2024. Mátyás

A Horvát SUN, SEA and SMILE életem első Lions cseretábora volt és remélem nem is az utolsó. Két és fél hetet töltöttem Horvátországban, melyből 1 hetet családnál és 10 napot táborban.

Az utam odafelé simán ment. Flix busszal indultam Budapestről 10 óra környékén mellyel kicsivel kettő után már meg is érkeztem a Zágrábi buszpályaudvarra. Kettő másik Lions cserediákkal találkoztam ott akik a reptérről érkeztek oda kicsivel korábban, egyikük egy Lengyel fiú akivel egy családnál voltunk a héten és egy olasz lány aki egy másik családnál volt egy másik lánnyal a közelünkben . Itt találkoztunk Antonioval, aki később a tábor egyik vezetője volt. Ő vele voltunk nagyjából egy órát a pályaudvaron, miután elkisért a buszunkhoz ami Zadarba vitt minket. Az út simán telt és 3,5 óra után kora este értünk Zadarba, ahol engem és a lengyel fiút a fogadó családunk vitt a szállásunkra.

Négyen voltunk fiúk Marija családjánál. Én a lengyel fiú, egy német aki másnap hajnalban érkezett és egy svájci aki másnap délelőtt.  Nekünk béreltek egy tágas apartmant, melytől ők egy sarokra laktak. A családunk Marija, két fia és élettársa Peter volt. Mindannyian nagyon kedvesek voltak és hihetetlenül nagyvonalúak. Mikor megérkeztünk volt időnk lepakolni, majd mikor végeztünk áthívott a házába beszélgetni. Marija üzemeltet masszázs szalont, éttermet és apartmanokat és egy fiatalos személyiség. Férje Peter építész és főleg modern családi és társasházakat tervez. Az egyik fiú, Daniel zenész és DJ, vele voltunk legtöbbet, nagyon jól lehetett vele beszélgetni bármiről és mindenre nyitott volt. Másik fia David, ő valamennyivel idősebb és sokat dolgozik, bár kevesebbet találkoztunk vele, hasónlóan laza és kedves mint az öccse.

Az első este egy steak étterembe vitt minket Marija. Vacsora után pedig elmentünk fürödni a strandra ami csupán 7 perc sétára volt és aznap korán le is feküdtünk a fárasztó nap után.

Másnap mind a négyen az apartmanban voltunk már, ahova rengeteg étel be lett nekünk készítve reggeliknek. A napot strandolással töltöttük és a víz nagyon kellemes volt. Van a standon egy móló is ahonnan a helyiekkel ugráltunk a vízbe és nagyon jó kilátás volt a belvárosra. Este Marija bevitt minket oda, viszont vékonyan kell öltözni éjjel is mert volt hogy nem ment a hőmérséklet 30 fok alá. Minden este jobbnál jobb éttermekbe vitt minket Marija, tengeri herkentyűstől Michelin ajánlottig. Vacsorák után volt hogy négyen vele együtt megnéztük Daniel koncertjeit. Megint más estéken pedig magunkban voltunk, például egyik este egy Belga cserkészcsapattal beszélgettünk a tengerparton.

Nappal szervezett nekünk a programokat, kétszer hajóutakra mentünk szigetekre strandolni, elmentünk a Paklenica szurdokba túrázni, várost néztünk vagy a parton fociztunk. 

Utolsó este szomorú volt elbúcsúzni, mert nagyon jó volt a hét, de tudtuk hogy még 10 nap áll előttünk. Reggel busszal mentünk Rijekába, majd miután ott ebédeltünk, Porečbe vitt egy másik, ahol a táborszervezetők felvettek minket. Első este bemutatkozás volt és már ott sok emberrel jóba lettem és mindenki nagyon nyitott volt. A táborvezetők nagyon közvetlenek voltak és jól is szervezték a programokat. Minden nap tartottak közös foglakozások, vegyítve sok szabadidővel fürdésre, röpizésre és sziesztázásra. Voltak külső programjaink is, mentünk az Istralandia vízi parkba, Porečbe és Rovinjba. Segítettünk egy idősek otthonában kertet rendezni és előadtunk nekik egy előadást egymás nyelvein. Mi táborozók tartottunk egy röplabda versenyt is, ahol kisebb csapatokra bontottuk magunkat. A tétje az volt hogy az ellenkező nemnek kellet beöltöznie a vesztes csaptoknak. Sok csapatépítő programot szerveztek a táborvezetők, és szomorú is volt az utolsó napon elbúcsúzni egymástól.

Szerdán kora reggel privát busszal elvittek minket Zágrábba, ahol nekem volt még négy órám felfedezni a várost. A buszpályaudvar kicsit káoszos, de a busz út házfalé rendben volt.

Összesítve nekem nagyon tetszett minden pillanata a két és fél hetemnek és bátran ajánlom bárkinek aki szeret Napozni, Fürödni és Mosolyogni.

Képgaléria