2024. Franciska

A 2024-es év nyarán lehetőségem nyílt a Lions Club által Olaszországban tölteni három hetet.

Az ország egyik különleges részét látogathattam meg, hiszen a táborom az északi vidéken helyezkedett el. Ez a terület leginkább a síelők számára ismert, azonban nyáron is egy igazán lenyűgöző vidék, de szerencsére nem hemzseg a turistáktól. A kiutazás folyamata gyorsan ment, mivel Európán belül utaztam, maga az út és az előkészületek is zökkenőmentesen zajlottak.

Az olasz utazásom során az első hetet a fogadó családomnál töltöttem, ezután következett két hét tábor.

A családdal két hónappal korábban felvettem a kapcsolatot, így amikor kiutaztam, már nem voltunk idegenek egymásnak. A fogadó család, akikhez kerültem nagyon készségesek és befogadók voltak. Három gyermek volt a családban, egy fiú és két lány. Korban közel álltunk egymáshoz, így egyszerű volt összeszokni. A kommunikáció is könnyedén ment köztünk, a fiatalok tudtak angolul, én pedig beszélek alap szinten olaszul, így a szülőkkel is tudtam társalogni. A család minden nap gondoskodott arról, hogy ne unatkozzak. Elutaztunk megnézni a közelebbi látványosságokat, érdekességeket, amelyeknek a történetét is mindig megosztották velem, ezen túl pedig nagyon finomakat ettünk. A legtöbb napon az anyuka készítette az ebédet vagy a vacsorát, ami mindig egy helyi olasz étel volt. Korábbi utazásaim során jártam már Olaszország déli részén is, így nekem igazán meglepő és érdekes volt azt tapasztalni, hogy annak ellenére, hogy ugyanabban az országban vagyok, az északi olaszok teljesen más habitusúak, mint a déliek. Kevésbé nyitottak és sokkal szerényebbek is. Ebbe adott teljes betekintést az egy hét, amelyet egy igazi olasz családnál tölthettem. A velük eltöltött hét nap rendkívül gyorsan elrepült, amiért szomorú voltam, azonban a tábort annál inkább vártam.

A tábor egy vasárnap este kezdődött. Mind nagyon izgatottak voltunk, hogy megismerjük egymást. Szerencsére első pillanattól kezdve mindenki nyitott és aranyos volt. Az első napon kaptunk közös pólót, illetve átbeszéltük a programot az elkövetkező hetekre. A táborunkban alapvetően tizenketten lettünk volna, de hárman végül nem tudtak csatlakozni hozzánk. Így kilencen vettünk részt a táboron, és mivel ilyen kevesen voltunk, olyanok lettünk, mint egy kis család. A tábor helyszíne Tirano volt, egy kicsi, de annál barátságosabb város, ahol mindent megtaláltunk, amire szükségünk volt.

Ez alatt a két hét alatt csodálatos embereket ismertem meg. Egy percig sem untuk meg egymás társaságát, minden nap egyre jobban vártuk a közös programokat. Többen is közel kerültek a szívemhez, velük azóta is tartom a kapcsolatot.

A tábor programja is rendkívül színes volt. Egyik nap túráztunk, hegyet másztunk, másnap Svájc egyik gyönyörű tavában fürödhettünk, harmadik nap Milánó nevezetességeit csodálhattuk. Felmentünk emellett a vidék legmagasabb pontjára is, illetve utaztunk a híres Bernina Express-en is. Ételt minden nap bőségesen kaptunk, hiszen minden étkezés legalább két fogásból állt, desszerttel együtt, de ennek ellenére természetesen a minden napos ’gelato’ nem maradhatott el. A táborvezetőink fiatalok voltak és mindig meghallgatták a kérdéseinket, kéréseinket. Az egyetlen gond néha az időjárással volt, mert a hegyekben gyakran esett az eső. Emiatt egy-két programot módosítanunk kellett, de mindig gondoskodtak róla, hogy az elmaradt tevékenység helyett valami ugyanolyan izgalmasat csináljunk. Úgy gondolom, a meglévő angoltudásom is fejlődött ez alatt az idő alatt. A tábor elején még mind félénken kommunikáltunk, majd pár óra múlva az angol nyelv használata semmilyen gondot nem jelentett. Megismertük egymás kultúráját, nagyon sokat meséltünk az országainkról, illetve saját szokásainkról egymásnak, és a második hét végére szoros barátságok alakultak ki. Csodálatos élményekkel gazdagodtam ez alatt a három hét alatt, és szívem szerint még sokkal tovább maradtam volna.

Szeretném megköszönni az Első Nyíregyházi Lions Club támogatását, illetve Fésűs András segítségét, és a lehetőséget, hogy kiutazhattam. Emellett szeretném még megköszönni Jeles Emőke készséges munkáját a felkészülés során. Mindenkinek csak ajánlani tudom a cserediák programot, hiszen egy életre szóló élmény, mellyel barátokat szerezhetünk bárhol a világban, emellett pedig önmagáról is rengeteget tanul az ember egy ilyen út során.