2024. Gréta

Tajvan 2024

Sziasztok, Katona Gréta vagyok, húsz éves egyetemista. Nem titkolom, hogy egyik nagy álmom körbeutazni a világot és annak minél több helyére eljutni, kultúráját megismerni. Ebben hatalmas segítséget nyújtott nekem a Lions Club akik lehetővé tették, hogy 2022-ben kijuthassak Amerikába, 2024-ben pedig Tajvanra.

Augusztus 1-én közel 24 óra utazás és egy Pekingi átszállás után érkeztem meg tajpeji reptérre, ahol az első fogadócsaládom várt. Velük közel két hetet töltöttem el, mialatt megmutatták nekem a rendkívül színes kultúrájukat, történelmüket. Rengeteg számomra új ételt kóstoltattak meg velem, próbálták minél több szokásukat megmutatni, és segíteni elsajátítani azokat. Elvittek a tengerpartra, a hegyekbe, ahol 20-30 vadon élő majommal találkoztunk közelről, Jioufenbe ahol gyönyörű látványt nyújtott a sok piros lámpás, különböző templomokba ahol még többet tanulhattam a vallásukról, megtanítottak egy tradicionális hangszeren játszani, elvittek hagyományos kínai ruhát venni. A fogadó nagymama megtanított egy új festési technikára, csináltatott nekem saját névre szóló pecsétet a lefordított nevemből, bemutatta nekem a tánc csoportját akiknek én is tanítottam egy kis magyar néptáncot. Velük betekintést nyerhettem a kínai, japán, thai, vietnámi, illetve a tajvani konyhába is.

Majd volt egy 1 hetes tábor, ahol a másik 13 európai cserediákkal és a mi fogadócsaládjainkkal bejártuk majdnem egész Tajvant. A Keleti partról indulva leutaztunk egészen Tajnanig közben pedig különböző programokon vettünk részt. A tábor alatt rengeteg szép helyen jártunk, sok élménnyel gazdagodtunk. Ilyen volt például, a közös biciklizés, kajakozás, túrázás, vagy amikor lámpásokat engedtünk az égbe valamint a sok különleges étel kóstolása amit az egy hét alatt kaptunk.

A tábor után a második fogadócsaládnál voltam 10 napot. Velük eljutottam a Taipei 1O1 ba ami megdöbbentően hatalmas volt ahogy ott álltunk előtte, majd fentről meseszép kilátást nyújtott a városra. A fogadótestvéremmel sok időt tudtunk másik táborozókkal és az ő családjukkal tölteni, ami még emlékezetesebbé tette a programokat. Voltunk esti túrán, megtanultunk helyi ételt sütni, próbáltunk kínaiul tanulni, elvittek minket masszázsra, voltunk karaokézni, állatkertben, kikísértük az előbb haza induló barátainkat a reptérre és még sok ehhez hasonló programban volt részünk. Vagyok olyan szerencsés, hogy még egy dolgot kipipálhatok a bakancslistámon, ugyanis részt vehettem egy olyan túrán, ami a felhők fölé vezetett így meg tudtam „fogni” azokat. Ezalatt a majdnem egy hónap alatt hatalmas élményekkel lettem gazdagabb. Rengeteg különleges ételt ehettem mint például, rákot, halat, számomra új zöldségeket, kipróbálhattam az igazi sushi rengeteg variációját, különböző gombócokat, többféle képpen elkészített tojást, cápát, struccot. Hálás vagyok a sok fantasztikus emberért, új barátért, akit Tajvanban ismertem meg, akikkel bízom benne, hogy nem utoljára láttuk egymást. Úgy gondolom, egy életre szóló élményben volt részünk, amit örökre a szívünkbe zárunk és ha valaha is szóba kerül majd 2024 nyara akkor Tajvan fog az elsők között beugrani és a csodás együtt töltött idők.

Ha valamihez hasonlítani kéne ezt az utazásomat azt mondanám, hogy olyan volt, mint egy kalandfilm, mivel a sok új élmény mellett elenyészően de voltak nehezebb pillanatok azonban az összkép mégis olyan jó, hogy bármikor újra ezt választanánk egy unalmas film helyett.

Nehéz kifejezni mennyire is hálás vagyok a Lions Clubnak a lehetőségekért, amiket nekem nyújtottak, hogy általuk a világ 2 másik felére is eljuthattam, és hogy ezek az utazások által megvalósíthatom az álmaimat, életre szóló élményeket gyűjthetek, barátságokat köthetek. Köszönöm a szüleimnek, Fésűs Andrásnak és a kaposvári Lions Clubnak amiért segítenek valóra váltani az álmaimat!

Képgaléria