2024. Luca

Kovács Luca, Amerika összefoglaló

2024.06.29-2024.07.20.

Mindenre számítottam, de erre nem, ami velem történt. Elsősorban szeretném megköszönni az Első Kecskeméti Lions Clubnak, Fésűs András Úrnak, Édesanyának, Édesapának és persze a Fogadószüleimnek. 

Tavaly, 2023-ban Colorado-ba (USA) utaztam a Lions-szal, úgyhogy van összehasonlítási alapom. 

Idei uticélom Atlanta volt, Georgia államban (USA). Odafele vezető utam eléggé hosszú volt, hisz volt egy 12 órás átszállásom Párizsban, szóval volt esélyem kipróbálni a “hajléktalan” életet. Vicces volt, de inkább tanulok;). A fogadócsaládom rajtam kívül egy német és egy lengyel lányt fogadott. Mind a hárman egyedi módon voltunk különbözőek. Valakinek egy új Coach táska kellett, valakinek egy gitár hogy tudjon gyakorolni, nekem meg egy futópad. Nem lehetek elég hálás a fogadószüleimnek!

Mindössze egy hetet töltöttünk Velük, nagyon sok gyönyörű helyre vittek el minket. A második héttel megkezdődött a tábor, ami FANTASZTIKUS volt. Annyi csodás embert sikerült megismernem, meg hát ennyiszer a nevemet és azt hogy honnan jövök az életben nem fogok elmondani:D. Illetve az elmúlt 3 héten többet ültem autóban, mint Magyarországon fél év alatt (úgy, hogy jogsiztam is). 

Na de csapjunk a lovak közé!!

A családommal voltunk lovas túrán a hegyekben, Észak-Karolinában vízesést nézni, illetve bámulni az embereket ahogy raftingolnak. Voltunk Tennessee államban is, azon belül  Chattanooga-ban. Ott túráztunk, megnéztük a Ruby Falls-t, majd elmentünk az Akváriumot is megnézni. (Érdemes lesz számolni a vízeséseket;)). Voltunk az Amicalola Falls- nál is, ami bámulatos volt, de a többszáz lépcső még jobban emlékezetessé tette (kocsival is fel lehet menni:D). Július 4-e, a nagy buli napja: első találkozás a többi cserediákkal, felvonulás több tízezer ember előtt a saját hazánkat képviselve, magyar zászlót büszkén cipelve. Voltunk baseball meccsen, amin eskü a “Kiss Cam” volt a legizgalmasabb, de ki nem hagynám azt, hogy az egész stadion előtt felvonultunk a Lions csapatával, ami igazán emlékezetessé tette. (Csupasz pisztoly hangulatot adott a meccs, aki nem látta azt a filmet, mindenképpen nézze meg egy baseball meccs előtt!). Ez a csodás hét után kezdődött a tábor, ahol először Georgia északi részére utaztunk a hegyekbe. Voltunk egy meseszép kilátónál, illetve Hiawassee egy hatalmas mesterséges tó mellett van. Ennél a tónál volt lehetőségünk vízi síelni, jet ski-zni, tubine-ozni, vagy 3-4 méter magasról ugrani, SUP- ozni, stb. Ismét voltunk itt egy vízesésnél, ahol volt egy pici tavacska amiben lehetett fürödni. 4 nap után mentünk Atlantába, de előtte megnèztuk Athens-ben a University of Georgia-t. Mivel mi ilyen VIP emberek voltunk, ezért !Kevin Butler! futballista tartott egy egyetemlátogatást, ahol betekinthettünk a focisták hétköznapjaiba, illetve megcsodálhattuk az egyetemet is. A magyar prezentációt egy igen különleges alkalmon adhattuk elő a társammal, hisz egy igen fancy Lions ebéd/esemény keretein belül a többi Lions Clubtag és azok vendégeinek is bemutattuk a kis Hazánkat.  Voltunk Top Golf pályán golfozni, önkénteskedtünk az egyik Lions Clubnak is. Ott szemüvegeket takarítottunk, szortíroztunk, ezzel segítve az embereken. Voltunk a bámulatos Stone Mountain-nál, ami lélegzetelállítóan szép, illetve a híres Trilith Studios-ban is. 5 Atlantában töltött nap után leutaztunk az óceán partra, Savannah-ba. Igen, minden úgy néz ki mint az Outer Banks-ben. Fürödtünk az Atlanti-óceánban, voltunk Ghost tour-on, amin hát a mai napig szakadunk a srácokkal hogy miket mondott a túravezető. Voltunk hajóúton, elmentünk a Daufuskie Island-re, ahol golfkocsis túravezetést kaptunk egy kis óceánban való fürdéssel kiegészítve. Meglátogattunk egy olyan tábort, ahol vak és látássérült gyerekek voltak. Sosem felejtem el azt a napot! Hatalmas örömmel töltött el látni a többieket hogy mennyire örültek nekünk, főleg akkor, amikor Go ball-t játszottunk velük. Nem könnyű sport, de nagyon izgalmas. Az utolsó előtti napon visszautaztunk Atlantába, ahol tartottunk egy záróbulit. Félig sírva, félig mosollyal teli tekintettel néztük vissza a videót amit a lányok készítettek az elmúlt 3 hétről. Az utolsó éjszakát a fogadó családnál töltöttük, majd az utolsó napon ők vittek minket el a reptérre és búcsúztattak el.

Mégegyszer hatalmas köszönet a Lions Clubnak, elképesztően hálás vagyok ezekért az élményekért!

Több infóért bátran keress, akár ha Amerikába utazol Lions nélkül!

Képgaléria