2024. Regő

Életem második Lions cseretáborának Japánt választottam. Nagy szerencsémre engem is engedtek, hogy kiutazhassak (eredetileg 1 magyar utazhatott volna ki Kashiwazaki-ba, de kivételt tettek).

Az egész utazás talán legnehezebb része a repülőút volt. Én a lehető legolcsóbb repülőjegyet vettem, így kifelé 25h visszafelé 34h volt a repülőút (két átszállással mentem Bud->Frank, Frank->Shanghai, Shanghai->Tokyo NRT (autentikusan ugyan arra a reptérre érkeztem, ahová a Lost in translation főszereplője) spoiler: a hazafele voltam kínában 1 éjszakát). Japánba való utazáshoz merem ajánlani AirChina-t (néha késnek a gépeik, meg ha túl erősen fékez a pilóta akkor elmegy a fedélzeti internet (igen ez megtörtént velem)). Érdemes szerintem extra pénzt fizetni nagyobb lábteres helyre, mivel 12h a repülőút és nekem annyira bedagadtak a lábaim, hogy alig tudtam felvenni a cipőmet. 

Japánban töltött időmet 3 részre lehet osztani (család, tábor, család. Mindenhol 1 hét). 

1. I. Család

Első családomról nem tudtam semmit, mivel öregek és nem értenek az internethez. A szállításomért egy japán üzletember felelt Kennich Nedachi, aki bár nem tudott angolul, de aranyosan felolvasta fordítóból angolul amit mondani akart. Utazásom közben tudtam meg, hogy első családom kőfaragással foglalkozik… első éjszaka nagyon para volt, mivel amikor mentem volna wc-re, de az nagymama kint feküdt az ajtóm előtt (természetesen, hogyha bármi kell, akkor tudjon segíten), de én úgy megijedtem, hogy egyből a takaró alá bújtam. :)

Összességében nagy élmény volt az első családnál lenni. Gyorsan áthívták az unokákat, hogy “lássanak” európai embert (egyik srác lefotózott, hogy beletehessen az előadásába ahol az európai embereket kell bemutatnia). Azonnal megtaláltam a közös hangot a gyerekekkel, még meg is tanítottam nekik a Boci-boci tarkát zongorán (ezután elkezdtem youtube-ról a kedvenc sorozataik zenéit tanulni zongorán).

Nagyon aranyos volt a család, elvittek egy csomó helyre, például megmutatták, hogy hol tenyésztik a világhírű Koi pontyokat (ezek azok az aranyhalak amik a kerti tavakban úszkálnak), megmutattak egy igazi japán papír manufaktúrát, meglátogathattam egy igazi japán gimnáziumot, láthattam Japán 3 legnagyobb tüzijátékából 2-őt is, az egyik a Kashiwazaki-ban lévő volt. Nagyon aranyosak voltak, de végül könnyes búcsút kellett vennünk.

2. Lions camp

Életem legjobb tábora volt. A japánok nagyon kitettek magukért, hogy jól érezzük magunkat a táborban. Rengeteg helyen voltunk. A tábor Niigata city egyik hoteljában kezdődött, hatalmas élmény volt a Lions vezetőkkel együtt vacsorázni (a japán Lions club-ra jellemző, hogy a nagyon elit tartozik oda, pl beszélgettem egy öreg üzletemberrel aki azt mondta, hogy golfpályái vannak Japánban és abból él…). 

Meglátogattuk Sado island-ot (fun fact ottlétem alatt választották világörökség részévé a Sado Island-i aranybányákat, szóval ez nagyon fontos volt a japánoknak), utána Nagaoka-ban töltöttünk 3 éjszakát egy tradicionális japán házban (tatamin aludtunk). Mivel fürdő nem volt az épülethez csatolva, ezért a szomszéd szálloda Onsen-ét voltunk kénytelenek használni (Japán termálfürdő). Itt fantasztikusan jó csapat alakult ki. Nagyon jó barátságba kerültem Slovák, Slovén, Litván lánnyal és a Lengyel és Magyar sráccal. 

Táborvezetők rendkívül jófejek voltak. Mindig megpróbáltak a tőlük telhető legtöbb angolt mondani, ami nagyon vicces szituációkat eredményezett.

Rendkívül jó tábor volt, nagyon hiányzik mindenki, de megbeszéltük a jövő évi célpontot :)

3. 2nd family

Második családom volt a legjobb családom. A Japán tesóm szerencsére a1-es szinten beszélt angolul, szóval a kommunikáció jó volt. Viszont így is nagyon vicces szókapcsolatok születtek (pl: Koko a család kutyusa. A tesóm ennyit mondott “Koko Lacoste, Koko Lacoste me!” és mutatta a kezén a harapásnyomokat (Lacoste logóját nézzétek meg…). Garden roomba… robotfűnyíró).

Második családom is rengeteg fantasztikus helyre elvitt. Legnagyobb élményem az volt, hogy végre sikerült egy eredeti Japán Seiko órát vennem. Az apukának annyira megtetszett az óravásárlás, hogy másnap elmentünk és vettünk egy Grand Seikot. Családom egy Mercedes-benz eqb-vel járt ami külön élmény volt mivel szülővárosomban Kecskeméten gyártják ezt a modellt. “So I’m not the only one in this family who came from Kecskemét”. Ezt mondtam nekik.

Családdal annyira jó kapcsolat alakult ki, hogy következő nyáron jönnek Magyarországra és hívtak vissza Japánba (megmászni a Fujit :) ). 

Nem szeretném kihagyni a visszautamat a repülőtérre Mr. Suzukival, aki volt olyan kedves, hogy vett jegyet a Shinkansen első osztályára (a legtöbb Japán soha életében nem utazik a Shinkansen első osztályán).

Haza utam során 1 éjszakát töltöttem Shangahiban. Ha valaki olcsón szeretne utazni Japánba, annak tudom ajánlani, hogy aludjon 1 éjszakát Shangaiban. Fontos, hogy a reptéren vannak emberek akik csak kikapják a bőröndöt s kezedből és visznek egy fekete furgonba, ők nagyon drága szállodába visznek. Érdemes olyan embert választani, aki segít olcsó szállást találni, mert száz ezreket el lehet költeni drága hotelekben, ha nem figyel az ember. 

Összességében a Japán utat nagyon bátraknak tudom ajánlani. Rengeteg kihívás van az utazás során, lásd (drágább repülőjeggyel egyszerűbb az utazás, viszont az 100k-val többe kerül). 

Japánok egyáltalán nem beszélnek angolul szóval Google fordító szükséges. Japán vendégszeretet világelső, plusz bőröndöt kellett beszereznem, mivel annyi ajándékot adnak, hogy nem volt elég amit vittem. Mindig a legdrágább, legkényelmesebb autójukkal vittek mindenhova. 

Japánoknak ajándékhoz ötlet. Imádják a paprikát, ezért Piros arany (voltam egy boltban ahol paprika termékeket árulnak pl paprikás csoki. Itt meséltem az eladónak a piros aranyról, ami annyira megtetszett neki, hogy amíg bent voltam a boltban az idő alatt rendelt belőle) , Tokaji aszu, mert imádják a borokat. Egy-kettő magyar csoki, Japánok nem nagyon esznek édességeket.

Összességében életre szóló élmény, mindenkinek azt mondom, hogy ha teheti utazzon el egyszer életében Japánba. Próbáltam rövidre fogni a beszámolómat, de töredékét tudtam elmondtam, annak amit átéltem. 

Képgaléria