2024. Anna

Lázár Anna vagyok, 17 éves, nagyon szeretek utazni, valamint új kultúrákat megismerni. Nagyon örültem amikor megtudtam,hogy az én és egy másik magyar lány jelentkezését is elfogadták, igy kiutazhatok az Egyesült Államokba 4 hétre.

Az utazástól eleinte féltem, mivel még soha nem utaztam ilyen messzire, főleg nem egyedül, de minden simán ment. Egy idős házaspárnál laktam, ezért végig olyan volt, mintha a nagyszüleimnél nyaralnék. Két hetet töltöttem először náluk és nagyon élveztem. Esténként szinte mindig néztük az Olimpiát, mivel pont akkor volt, de elmentünk a Henry Ford múzeumba is, voltunk egy óriási bowling teremben bowlingozni, sőt még a fogadó anyukám anyukáját (94 éves ) is szinte minden nap meglátogattuk egy idősek otthonába. Pár napra az ismerőseikhez is elutaztunk a Michigen-tóhoz. Nagyon hideg volt, úgyhogy fürdeni sajnos nem igazán tudtunk, de nekem ennek ellenére nagyon tetszett, mivel hatalmas volt, de mégsem sós. Hatalmas élmény volt még egy baseball meccset is látni Detroitban. A kertjükben és egyébként kb mindenhol lehetett mókust látni, de még őzeket is etettem a kertben. Egyszer egy magyar étteremben vacsoráztunk, ahol így ők is megkóstolhatták a magyar specialitásokat, sőt a tulajdonossal beszéltem is és kaptam ajándékba még sok-sok ételt.

A tábor egy hetes volt egy tó mellett és azt kell, hogy mondjam nagyon jó volt. Kabinokban aludtunk, ami számomra megadta a teljes tábor hangulatát. Minden reggel és este fel, valamint lehúztuk a zászlókat, de ezenkívül volt sok izgalmas program még. 3 csoportba voltunk osztva, úgyhogy az úgymond feladatokon mindig velük voltunk, ezért velük egy még szorosabb kapcsolatot alakíthattunk ki. Batikoltunk pólót, másztunk falat, horgásztunk, fürödtünk a tóban, valamint természetesen készítettünk este s’more-t a tábortűznél. Már első este megtörtént az ajándékosztás, ahol mindenki mindenkivel cserélt az általa hozott ország zászlós karkötőt vagy kitűzőket. Minden este kártyáztunk, beszélgettünk vagy énekeltünk és mivel nagyon jól össze kovácsolódott a társaság nehéz volt elbúcsúzni egymástól. Utána még 5 napot voltam a családdal együtt, ami nagyon gyorsan eltelt. Egyik nap még utoljára néhányan elmentünk ismét a Michigan-tó partjára, majd én délután még egy másik lánnyal a táborból hajóztam az ő fogadócsaládjával együtt.

Az utolsó napok egyikén szerveztünk a családommal a Lions clubjuknak egy magyaros bulit, ahol bár hamburgereztünk desszertnek csináltam palacsintát is. A hazautazásom előtti estén még egy koncertre mentünk el, ahol életem legfinomabb fagyiját ettem. Mikor hazaértünk búcsúajándékként egy fotóalbumot kaptam, benne képekkel a közös emlékekről. Szomorú volt nagyon a haza utazás, de remélem, hogy nemsokára majd ők is eljönnek engem meglátogatni, valamint a többieket a táborból is hamar viszont látom. Egy életre szóló élményt szereztem az biztos, úgyhogy nagyon hálás vagyok a Lions Klubnak azért, hogy ez megtörténhetett, valamint a szüleimnek is, hogy bíztak bennem és elengedtek ilyen messzire egyedül.

Képgaléria