2024. Eszter

Vienna AND AROUND

Nagy Eszternek hívnak, 16 éves vagyok, idén nyáron először volt lehetőségem részt venni Youth Camp cseretáborban. Először is szeretném megköszönni ezt a fantasztikus lehetőséget a Lions Clubnak, Fésűs Andrásnak és mindenkinek, aki lehetővé tette számomra ezt a felejthetetlen kiutazást.

1 hetet töltöttem Bécs mellett az Öreg-Duna partján egy nagyon kedves családnál majd 2 hetet a Fertő-tó közelében található ifjúsági táborban. Nagyon izgatott voltam, tisztában voltam vele, hogy 3 hét rengeteg, főleg úgy, hogy először utaztam teljesen egyedül.

Amint megérkeztem a családhoz, egyből magával ragadott a csendes, befogadó környezet és a szeretet, amivel fogadtak. Megismerkedtem fogadószüleimmel és fogadótestvéreimmel is, akiket nagyon megszerettem és remélem a későbbiekben még sokat látjuk egymást. A „pótcsaládomnál” együtt töltöttem a hetet Elenával, az olasz tábortársammal, akivel rengeteg élményben volt részünk, megismertük Bécs városát, rengeteget fürödtünk a pár percre lévő tóban, vízisíeltünk, főztünk, sütöttünk (természetesen pizzát), gyakorlatilag a hét végén könyörögtünk, hogy hadd maradhassunk még a családnál.

A hét során néhány alkalommal találkoztunk a többi tábortársunkkal is, akik Elenának és nekem is nagyon szimpatikusak voltak, az első percben megtaláltuk a közös hangot. A tábor kezdetekor nagyon sokat jelentett, hogy úgy tudtuk egymást köszönteni, fogadni, mint a „régi, jó ismerősöket”.

A 2 hetes tábor az életem top 5-ös listájában biztosan elsők között kap helyet, rengeteg kultúrát, különböző embereket ismertem meg, sokakkal a mai napig tartom a kapcsolatot. Tapasztalataim alapján azt kell, hogy mondjam, hogy a zene és a tánc mindenkit összehoz, mindegy, hogy Amerikából, Ázsiából vagy Európából valók vagyunk.

Nem tudok kiválasztani egy napot, amire azt tudom mondani, hogy az volt a kedvencem, mert az igazság az, hogy mindegyiket nagyon élveztem. Mozgalmasak voltak a mindennapjaink, sokat sportoltunk, kirándultunk, múzeumokat látogattunk és persze a napot mindig röpizéssel zártuk.

És most következzen a tábor részletes programja… ????

Az első hetet fürdéssel, bécsi városlátogatással, és egy méretes Fertő-tó körüli biciklitúrával kezdtük, ami a legfárasztóbb nap volt a 3 hét során. Szerdán egy hangulatos est keretében mindenki előadta a saját nemzetéről szóló prezentációját. Ekkor döbbentem rá, hogy milyen sok különböző országból és kontinensről jöttünk.

Lehetőségünk volt ellátogatni Budapestre is, ahol az utazás ugyan sok időt elvett, de így is sikerült megmutatnia a fantasztikus idegenvezetőnknek a város főbb nevezetességeit, így például megnéztük a Parlamentet, Városházát, Hősök terét és még sok mást is. Ebédet a Fakanál étteremben ettünk, ahol rengeteg magyar specialitást lehetett megkóstolni, leírhatatlan érzés volt újra paprikáskrumplit gulyáslevessel enni. Körülöttem magyarok voltak, úgy éreztem, hogy visszacsöppentem a „valóságba”, de nagyon jó érzés volt újra magyar földön lenni.

A hét további részében golfoztunk a Hainburg Golfclub pályáján, túráztunk a Schneebergben, ami ugyan nagyon fárasztó volt, de a látványért megérte. Vasárnap pedig Szlovákiába látogattunk el, a csodálatos Pozsonyt nézhettük meg.

A második hét is nagyon izgalmasan folytatódott, betekintést nyerhettünk Ausztria legnagyobb vidámparkjába, a bécsi Práterbe. Imádom az adrenalint, úgy éreztem egyszerre minden játékra fel szeretnék ülni, sajnos rettentően kevés időnk volt, alig két óra, de így is hatalmas élmény volt. Megfogadtam, hogy ide mindenképpen visszajövök, ha esik, ha fúj. Kedden egy mászóparkot látogattunk meg Mönichkirchenben, amihez hasonlóban már sokszor jártam Magyarországon, de ezredszerre is jó élmény volt, főleg a mászófal, ami 35 méter magas volt, de végül teljesítettem azt is.

Ami teljesen új élményként ért, az a vitorlázó repülés Spitzerbergben, ugyanis szerdán mind a 19-en egyenként egy pilótával a magasba emelkedtünk és onnan csodáltuk a tájat. Első repülésem volt és örök emlékként marad meg.

Csütörtökön egy iskola múzeumba látogattunk el, ahol bemutatták a régi órák menetét és diákként vehettünk részt az órákon. A végén tudásunkról számot téve egy feladatlap várt ránk, amit mindenki sikeresen teljesített.

Majd elérkezett a tábor utolsó napja. Azt hittük, hogy ez a nap búcsúzkodós, beszélgetős nap lesz, de nagyot tévedtünk. A Schneeberg tetejére mentünk fel vonattal, ahol a kilátás mesébe illő volt. Hamar rájöttünk, hogy az időjárás nem nyár, hanem 10 fokos, szeles, esős ősz. Előkerültek az esőkabátok, meleg pulcsik, melegítők. Este egy utolsó meeting során megkaptuk a csoportképeket, elköszöntünk egymástól, tudva, hogy ez az utolsó este, amit együtt töltünk.

Másnap reggel könnyes búcsút vettünk egymástól és megígértük, hogy hamarosan találkozni fogunk. Nagyon hiányoznak tábortársaim, de tudom, hogy bármikor össze tudunk hozni egy találkozót, ahol újra együtt tudunk nevetni, beszélgetni.

Úgy érzem, hogy a három hét alatt életre szóló barátságok köttettek, nagyon megszerettem az amerikai lányt, Maddyt, a francia lányt, Ineszt (aki a szobatásam volt 2 hétig) és természetesen Elenát, akivel a fogadócsaládnál együtt voltunk. Köszönettel tartozunk Ernstnek, valamint két segítőjének is, akik a tábor alatt fantasztikus szervezést nyújtottak és az élményeket biztosították.

Összességében fantasztikus 3 héten vagyok túl, ha gondolkodsz, hogy jövőre Ausztriába utazol, csak ajánlani tudom, életre szóló élmények várnak.

Képgaléria