2024. Laura

Idén nyáron először adatott meg számomra a lehetőség, hogy külföldre utazzak a Lions csereprogram által. Úti célként Olaszországot választottam, ahol így három felejthetetlen hetet tölthettem el.

Amikor márciusban megkaptam a visszaigazolást az általam választott tábortól (Campo delle Alpi e Del Mare), azonnal elkezdtem megszervezni az utazást, és végül egy átszállásos repülőút mellett döntöttem. Így először Frankfurtba, majd onnan Torinóba mentem, s szerencsére minden zökkenőmentesen ment az utazással.

A reptéren a fogadószüleim vártak rám és egy másik lányra, aki az USA-ból érkezett. Szerencsés véletlen volt, hogy mindketten Frankfurtban szálltunk át, és ugyan azzal a géppel érkeztünk Olaszországba. Mi ketten hamar megtaláltuk a közös hangot, és habár nagyon kimerültek voltunk, végig beszéltük a másfél órás utat Garlendába, az apró, mégis nagyon hangulatos faluba, ahol a fogadócsaládunk élt. A szülők mindketten nagyon aranyosak és gondoskodóak voltak, és habár az angoltudásuk nem volt tökéletes, mégis mindig megértettük egymást. A család tagja volt még a 16 éves Francesca, és a 21 éves Beatrice, akikkel nagyon jóban lettünk, hisz napközben mindig velük voltunk, és mindig a legjobb programokat találták ki nekünk.

A családnál töltött hét elején éppen egy háromnapos rendezvény zajlott, ez volt a Fiat 500-as autók éves találkozója, ahová a világból mindenfelől érkeztek. Így tehát láthattuk, amint több mint 900 régi, és a maga módján egyedi autó vonul végig az utcán. A látványos felvonulás mellett esténként koncerteket tartottak, s ilyenkor nagy volt a nyüzsgés. Itt megismerkedtünk a fogadólányok egy-egy baráti társaságával, akikkel később is sok időt együtt töltöttünk.

Mivel mindössze egy 15 perces autóút választott el minket a tengertől, a legtöbb napot a strandon, vagy Alassio part menti hangulatos utcáin töltöttük. Esténként otthon vacsoráztunk, és így mindig kifogástalan olasz ételeket ehettünk. Volt, hogy mi is besegítettünk a vacsorafőzésbe, ami számomra külön élmény volt. A vacsorára sokszor a barátokat is hívtak, többször volt, hogy legalább tízen ültünk ki a kültéri ebedlőasztalhoz.

Az első hét letelte után eljött a szomorú búcsúzkodás ideje, s megannyi élménnyel gazdagodva indultunk el a kétórás autóútra a táborba.

A tábor a Villanova d’Asti nevű faluban volt, húsz percnyire Torinótól. Az érkezés után hamar megismerkedtünk a többiekkel, és attól függetlenül, hogy a világ különböző pontjairól érkeztünk mégis meglepően hamar összeszokott társasággá váltunk, s hála nekik, onnantól minden napom örömteli pillanatokkal és nevetéssel volt tele. A táborral töltött két hét egy nagyon aktív, programokban dús, és hihetetlenül izgalmas időszak volt. Minden napot más-más városban töltöttünk, volt, hogy a hegyek, volt, hogy a tenger felé indultunk útnak. Ha pedig egy messzebb lévő helyet látogattunk meg, akkor egy éjszakát ott is aludtunk, mint például a tengernél lévő Loanoban, a hegyekben található, híres Oropai szentélynél, vagy a mesebeli Orta-tónál.

Volt, hogy nagyobb városokba mentünk, mint például Torinóba, vagy a számomra elbűvölő Genovába, ahol érdekesen bemutatták nekünk a várost, majd természetesen szabadidőt is kaptunk. Volt, hogy egy egész napot strandolással töltöttünk, vagy épp egy ismert borospincét jártunk be Canelliben. Látogattunk Gorgonzola sajtgyárat, és persze számos tradícionális olasz éttermet. Többször kisebb városkákba utaztunk, ahol a hangulatos utcákat jártunk, vagy nevezetes templomokat néztünk meg.

A személyes kedvenc programom az volt, amikor Lions klubtagok felajánlása által egyedi, régi autókkal jártuk be a szőlősdombokkal és vidéki villákkal övezett utakat. Végül felvittek minket egy dombtetőre, ahol fagylalttal és üdítőkkel vártak minket, s itt nézhettük meg a naplementét.

A szép helyek, és szórakoztató programok mellett több hasznos, fontos ügyekkel kapcsolatos látogatást is tettünk. Betekintést nyerhettünk egy úgynevezett „Eye Bank” laboratóriumba Genovában, valamint egy vakvezető kutyaképző központba. Továbbá segíthettünk szemüvegeket csomagolni, tisztítani és bemérni, hogy a már használt, de még újrahasznosítható, és emellett az újonnan vásárolt szemüvegeket a rászorulóknak adományozzák.

Az Olaszországban töltött tartalmas, felejthetetlen három hét nagyon gyorsan elrepült, s egyik napról a másikra, hirtelen a búcsúzkodás pillanatához értünk. Könnyes szemekkel búcsúztunk el egymástól, hisz a táborban töltött idő alatt olyan barátságok születtek, amiket nehéz lenne elfelejteni.

A csodás élményekért köszönettel tartozok az Első Nyíregyházi Lions Klubnak, valamint Fésűs Andrásnak, akik támogatásával lehetőségem volt részt venni a programban. Ez az utazás nagyon sokat adott számomra: életre szóló élményeket, tapasztalatot, s barátokat a világ számos országából. Az ott eltöltött időre mindig jó kedvvel fogok visszagondolni.

Képgaléria