2024. Lorett

Reich Lorett vagyok és már másodjára volt lehetőségem a Magyarországi Lions Klubnak köszönhetően utazni. Idén az úticélom nem más volt, mint a világ másik felén található Taiwan.

Taiwan egy szigetország, amely nagyjából 200 km-re fekszik délkeletre Kína partjaitól. Közvetlen járat sajnos nincs Magyarországról, én például az Emirates légitársasággal utaztam, így Dubaiban kellettátszállni. Az út nagyjából 20-21 óra volt a reptéri várakozással együtt.

Amint megérkeztem az első fogadó családom már a reptéren várt. Általánosságban elmondható a taiwaniakról, hogy nagyon barátságosak, azonban kicsit hangosak. A fiatalok nagyon jól beszélik az angol nyelvet, az idősebbek körében ez azonban ritkább. Az első családomnál 10 napot töltöttem el, amit 5 nap tábor követett, majd további 11 nap a második családnál.

Miután megérkeztem, az első családommal rögtön elmentünk egy éjszakai piacra vacsorázni. Nagyon gyakori, hogy az embereknek nincs otthon saját konyhájuk, mivel annyira olcsón lehet ételt venni, hogy nem is éri meg. A piac első ránézésre kicsit zsúfoltnak és koszosnak tűnt, de nagyon különleges ételeket próbáltunk ki. Az első héten rengeteg helyen voltunk, megnéztük például a leghíresebb látványosságot a Taipei101-et, a Queen’s Head-et illetve sok gyönyörű templomot. A fogadó tesóim nagyon jóban voltak a többi fogadó családdal, így már a tábor előtt lehetőségünk volt találkozni a többi európai táborozóval. Közösen megnéztünk egy botanikus kertet, több múzeumot és még egy csúszdaparkba is elmentünk. Taiwan a technológia szempontjából egy nagyon fejlett ország, az éttermekben sokszor robotok hozzák ki az ételeket az asztalhoz, ami nagyon szokatlan volt számomra.

A tábor legelső napján mindenkinek főznie kellett egy tradicionális ételt a saját országából. Mivel négyen voltunk magyarok, így közösen készítettünk csirkepaprikást nokedlivel. Az alapanyagok beszerzése nehéz volt, ugyanis sok hozzávalót nem lehet megvenni a kinti boltokban, de az általunk ajándékba vitt őrölt pirospaprika és gulyáskrém felhasználásával végül nagyon jól sikerült az étel. A társaság nagyon hamar összekovácsolódott, gyakran énekeltünk a hosszas buszutak során. A taiwaniak imádnak karaokezni, szóval nem is volt meglepő, hogy a buszokon is volt erre lehetőség. A táborral megnéztük a gyönyörű Shifen vízesést, kajakoztunk, bicikliztünk, voltunk osztrigát keresni és felírtuk a kívánságainkat egy lámpásra, amit utána felengedtünk az égbe.

A második családomnál egy magyar lánnyal voltam együtt. Azonban annyira jóban lettünk a többi táborozóval, hogy a tábor után is folyton közös programokat szerveztünk. A negyven fok és magas páratartalom ellenére lehetőség van korcsolyázni, így az egyik nap az volt a program. Ezenkívül megmásztuk az Elefánt-hegyet, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az egész városra. Minden program után közösen ettünk egy-egy étteremben, ahol kipróbálhattuk például a hotpotot és a dumplingot. Ezeket annyira megszerettük, hogy másnap a fogadó anyukánk meg is tanított minket az elkészítésükre. Egyik este megnéztünk egy másik rendkívül híres helyet, Jiufent. Jiufen egy tradicionális város, ami régi piros fényű lámpásokkal van kivilágítva. Közösen megnéztük ezen kívül az állatkertet, próbáltunk tradicionális ruhákat és rengeteget túráztunk. Az utolsó napon még a tengerben is fürödhettünk, azonban a „ghost month” miatt csak derékig mehettünk a vízbe.

Taiwan egy csodálatos ország, ami egyáltalán nem hasonlít Európához, se a nyelv, se a kultúra, se az ételek tekintetében. Ez az egy hónap alatt csodálatos barátokra tettem szert, akikkel biztosan tartom majd a jövőben is a kapcsolatot. Rendkívül hálás vagyok a szüleimnek, Fésűs Andrásnak és a Magyarországi Lions Szövetségnek, amiért lehetőséget adtak, hogy ilyen élményekben lehessen részem.

Képgaléria