2018. Adrienn

Ez volt az első kiutazásom. Rengeteget köszönhetek a szobatársamnak, (aki Leo klubtag) rajta keresztül ismertem meg ezt a programot és szintén nagyon sokat köszönhetek Kende Lászlónak a sok segítségért. Annak ellenére, hogy ez volt az első kiutazásom a jelentkezésemmel minden rendben volt. A táborigazgatóval és a családdal a kapcsolatfelvétel nem ment valami zökkenőmentesen. A kiutazásom előtt egy héttel tudtam csak felvenni a családdal a kapcsolatot. Viszont az érkezésem pillanatától kezdve minden rendben volt.

A repülőgép sajnos nagyon drága, de megéri, mert csodálatos az ország! A Wizz Air már közvetlen járatokat is indít, így nem kellett átszállnom.

A fogadó családom nagyon aranyos volt, de egy kicsit kupis. Rajtam kívül még 3 diákkal voltam egy családnál. A fogadó anyuka várt rám a reptéren és elvitt Vogar-ba (kis város Reyjavík és Keflavík között) én voltam az első, aki megérkezett. Majd utánam a holland lány és az olasz fiú. A fiúk szobáját nekünk kellett kitakarítanunk, az olasz fiú 3 napig a kanapén aludt a nappaliban. A svájci fiú csak 3 nappal később érkezett. Így, hogy ha nem is volt programunk le tudtuk foglalni egymást. Általában saját magunknak kellett főznünk. Sajnos hiába írtam bele a jelentkezésembe, hogy laktózérzékeny vagyok, a laktózmentes tejen kívül nem nagyon figyeltek arra, hogy legyen mit ennem, így az első héten leginkább reggeliző pelyhen és szendvicseken éltem, és persze mindig olyat próbáltam főzni, amit megehettem én is.  Sokszor volt olyan, hogy napközben mindenki aludt a házban és csak mi voltunk ébren, ezért egyedül fedeztük fel a kisvárost és a közeli hegyet. A család nem volt azt a kimozdulós típus. Sajnos még így is azt kell mondanom, hogy a családnál töltött idő alatt sokkal több mindent láttunk Izlandból, mint a táborral. A család elvitt minket Reyjavíkba és az Arany körútra. Bejutattak minket a Kék lagúnába is. Egy napos túrára mentünk a közeli látványosságokhoz.

A fogadócsalád vitt minket az első táborba. Az első hetet Borgarnesben töltöttük egy iskolában. 6 lány és 4 fiú volt összesen, mind két nem egy-egy tantermet kapott, ahol matracokon aludtunk. Tusolni, csak a közeli uszodában tudtunk. Minden reggel azt ettünk, amit szerettünk volna, és szinte minden nap máshol ebédeltünk vagy vacsoráztunk, ez függött a programtól is. Az első héten voltunk egy múzeumban, részt vettünk egy lovas túrán, láttunk fókákat, sétáltunk a tengerparton, hegyet másztunk és megnéztük a közeli krátereket. Mivel kevesen voltunk így általában két kocsival vittek minket mindenhova a klubtagok. Rengeteg szabad időnk volt, amit leginkább az iskolában és az uszodában töltöttünk.

A második hetet pedig Mosfellsbær-ben töltöttük (Reyjkjavík külvárosa). Egy sportcsarnokban volt a szállásunk, így egy tükrös edzőteremben aludtunk matracokon. A fiúkat és a lányokat egy függöny választotta el. Az étkeztetésünkkel itt már nem foglalkoztak nagyon. Persze a hűtőben mindig volt valami, de jó párszor nem ettünk főtt ételt. Ha pedig vittek, minket akkor gyors éttermekbe. Ez alatt a hét alatt kétszer voltunk Reyjavíkban, még egyszer megjártuk az Arany körutat (ami a þingvellir nemzeti parkot a Geysirt és a Gullfoss vízesést foglalja magában), jártunk egy közeli barlangban és voltunk bowlingozni. De a legtöbb időt a sportcsarnokban töltöttük.

Amire figyelni kell, hogy az embernek feltétlenül csomagolnia kell meleg, vízálló ruhákat és cipőt. Illetve nyári ruhákat is, mert az időjárás óráról órára változik. Volt, amikor bőrig áztunk, valamit volt olyan, amikor pólóra kellett vetkőznünk.

Összesítve a szervezésben csalódnunk kellett, én azért jobbra számítottam. Szívesen láttam volna az ország jellegzetes madarát a Puffint (Lunda), de erre nem került sor, és szívesen mentem volna el még egy gleccserhez is. Az országból szóval nem sokat láttunk, csak ami éppen a táborok közvetlen közelében volt. A szervezetlenség miatt az egyik fiúnak már 25.-én ment a gépe így a táborzáró ünnepség 24.-én volt és akkor búcsúztunk el tőle. Viszont csodálatos embereket ismerhettem meg és életre szóló barátságok születtek. Ez azért egy óriási pozitívum számomra.

A jövőben a szervezésre én jobban odafigyelnék és igyekeznék változatosabb és több programot csinálni.

Ezektől eltekintve nagyon jól éreztem magam, és remélem jövőre is részt vehetek ebben a programban. J

Képgaléria