2017. Adrienn

Soha nem gondoltam, hogy el fogok jutni Hollandiába, és mégis eljutottam és azóta is csak arra tudok gondolni, hogy mennyire vissza szeretnék menni és még többet felfedezni belőle. De hogy is kezdődőt ez az utazás ?

A barátnőmtől hallottam először a Lions Klubról, és az általuk szervezett cserediákprogramokról. Azonnal én is részt szerettem volna venni egyben. Jelentkeztem, beírtam az általam választott 3 országot, francia kéttannyelvű létemre francia nyelvterületű országokat választottam, hogy tudjam használni, amit eddig megtanultam. Sajnos a 3- választásom közül egyikbe sem jutottam be, ekkor a barátnőm (aki szintén részt vett újra a programban) azt ajánlotta, hogy válasszam Hollandiát, az országot ahol csodálatos látvány fogad majd, ráadásul ő is oda jutott be. Így is tettem és repestem az örömtől, amikor bejutottam aközé a 3- ember közé, aki Hollandiába utazhatott.

Már számoltam vissza a napokat az utazásunkhoz, hiszen együtt repültünk a barátnőmmel, és egyre jobban izgultam milyen lesz 3 hetet eltölteni egyedül egy idegen közegben, de készen álltam kilépni a komfort zónámból. A host sisteremmel sikerült hamarabb felvenni a kapcsolatot, és tudtunk beszélgetni. Nagyon későn érkeztünk meg a Schiphol repülőtérre este fél 11 volt, szerencsére hamar megtaláltuk a fogadó családunkat.

A repülőtérről 2 óra volt még megérkeztünk Oosterwolde-be, ahol lakott a család, de addig is tudtunk már személyesen beszélgetni és nagyon szimpatikus volt mindenki. Másnap reggel elmentünk a cserémmel és az anyukájával egy jóga órára, ahol már érzékeltem, hogy mindenki nagyon közvetlen és nagyon jól beszél angolul. A délután folyamán elmentünk az egész családdal északon a tenger mellé, ahol az emberek szabadidejükben vitorlázni szoktak.

Lenyűgözött az út során a táj, bár furcsa volt, hogy tényleg sehol egy domb, csak síkfelület, ahol nagyon sok állat van szabadon. Ellátogattunk Sneekbe, beültünk egy kávézóba beszélgetni, majd sétáltunk a városba, képeket készítettünk és jól éreztünk magunkat, az este folyamán pedig egy étteremben vacsoráztunk, ahol kipróbálhattam a holland gasztronómia jellegzetes fogásait. Mint például a sült heringfilét és a rebarbarás chutney-t.

Az elkövetkezendő napokban voltunk sétálni egy nemzeti parkban, majd a cserém futó edzésén vettünk részt, ebből is látszik, hogy sikerült megtalálnunk a közös érdeklődést, ellátogattunk Groningenbe az egyetemi városba felmentünk a toronyba ahonnan az egész várost be lehet látni, kipróbáltuk a hering-et és találkoztunk néhányan a többi táborbeli lánnyal, hiszen a cseréink jóban voltak és közel laktak egymáshoz. Ebből kifolyólag a következő napokat együtt töltöttük velük, aminek nagyon örültem, mivel így a táborba nem úgy mentem, hogy mindenki teljesen ismeretlen volt, hanem már előtte megismerhettem őket. Majdnem mindenkivel, akinek a csere családja északon tartózkodott, elmentünk együtt vitorlázni, majd beültünk vacsorázni, ahol kipróbálhattam a holland bitterballen-t. Voltunk bicikli túrázni a többiekkel, megnéztünk egy kilátót, majd egy börtön múzeumot, lovagoltunk és voltunk közösen tehenet terelni, ami számomra teljesen új volt, hiszen én a fővárosban lakom, de nagyon élveztem és egy hihetetlen élmény volt!

Majd a családnál az utolsó esténken a cserék közösen szerveztek egy palacsintasütögetést, csináltak házilag poffertjes-t, ami a mini palacsinta. Szomorú voltam, hogy máris eltelt az egy hét, amit a családnál töltöttünk, nehezen búcsúztam el tőlük és azt hittem ezt már nem fogja felülmúlni semmi, pedig mégis így lett. Nagyon jóba lettem egy svéd lánnyal, akivel együtt csináltunk programokat a cseréinkkel, így a táborba is közösen mentünk. Teljesen más volt a tábor, mint a család, próbáltam első nap mindenkivel beszélgetni egy kicsit, jobban megismerni őket. a táborral minden nap csináltunk valami programot. Első nap megnéztünk egy magkészítő üzemet, Enkhuizenbe voltunk a Zeiderzurrmuseum-ban ahol bemutatták, hogy épültek a gátak és a tengeri múltját Hollandiának és egy gátépítő versenyben vettünk részt, ahol az én csapatom nyert, a fárasztó nap után pedig a táborban lévő „hot tub”-ban beszélgettünk a többiekkel.

Másnap reggel a svéd és a fin lánnyal megbeszéltük, hogy elmegyünk reggel futni és edzeni, ami nagyon jól esett, hiányzott már, hiszen itthon a mozgás része a mindennapjaimnak. Majd a ezen a napon érkezett a másik 2 tábor a mi táborunkba, és közösen mentünk a „mud walking”-ra. A tengernél, amikor apály van, egy részét nem fedi be a víz, így lehetőség adódik, hogy az iszapban sétálhass. Nagyon hideg volt főleg, hogy a holland időjáráshoz híven esett, fújt a szél és hideg volt , de egy idő után elkezdtem élvezni, és ahogy elkezdtünk sétálni és mindenkivel beszélgetni, nem is éreztem már, hogy fázok. A többi táborozóval estére maradt vacsorára a mi táborunkban, és tudtam találkozni a barátnőmmel beszélgetni vele és megismerni azokat, akikkel ő lett jóba a táborban. A következő reggel is voltunk futni, majd az aznapi program keretében ellátogattunk a Texel szigetre, ahol bicikliztünk, poffertjes-t ettünk, és sétáltunk a városban.

Nagyon jó idő volt, és nem hittem volna, de leégett az arcom, szerencsére nem én voltam az egyetlen, így a nap végén egymás piros arcán jót nevettünk. A következő nap volt a legjobb, így visszatekintve, a tenger mellé mentünk először egy lagúna mellett a homokos parton röplabdáztunk, majd felosztottak minket csoportokra és felváltva végeztük a vízi sportokat és a tengerparti csapatjátékokat. Nekem a legjobban a szörfözés tetszett, nagyon élveztem, amikor el kellett kapni egy nagy hullámot és meg kellett lovagolni, majd még bent maradhattunk a tengerben csak élveztük a nagy hullámokat. Voltunk másnap vitorlázni, de most egy nagy vitorlással a kikötőben utána megnéztünk egy hajó múzeumot. Kipróbáltuk a farmers golfot is és megnéztünk egy sajtkészítő üzemet, ahol volt lehetőségünk a kóstolásra is és nagyon érdekes volt, hogy tényleg lehetett érezni a különféle sajtok között a differenciát. Majd este elmentünk egy pub-ba ami csak nekünk volt kibérelve táborozóknak és közösen tudtunk táncolni. Majd a következő nap volt pihentünk és mindenki készült az esti nemzetközi vacsorára, ahová mindenkinek kelett főznie egy tradicionális ételt, én csirkepörköltet csináltam és nagyon jól esett, hogy többen meg is dicsérték a vacsora során.

Majd az utolsó napunkon Amszterdamba voltunk, ellátogattunk a piros lámpás negyedbe majd a hajókáztunk a csatornákon és utána szabad program keretében én a vásárlást választottam. Nagyon kevés időnek tűnt, amit eltöltöttünk a fővárosban, de tudtam, hogy a tábor után még 4 napot el fogok tudni tölteni Amszterdamban, és jobban felfedezni a várost.

Elérkezett a tábor utolsó estéje, mindenki pakolt, majd leültünk az ebédlőben és egymásnak írtunk levelet a táboros füzetbe, hogy milyen volt a másikat megismerni és felidéztük a közös emlékeket. Azt mondták, ezt csak akkor olvashatjuk el (ajánlott), amikor már hazaértünk, így sokkal jobb érzés lesz olvasni, és ez így igaz.

Nagyon nehezen vettem mindenkitől búcsút, és nem hittem volna , de a repülőtér felé még elfogott a sírás is hiszen, egy olyan élményben volt részem, amiben lehet, hogy soha többé nem lesz, és megismerhettem különböző embereket akikkel barátságot kötöttem. Remélem, hogy lesz alkalmam még visszamenni Hollandiába és más területeit is felfedezni, ezen felül reménykedem, hogy a táborban kötött barátságok hosszú távon meg fognak maradni.

Képgaléria