Cseretáborok

Lions táborbeszámolók

2017. György

indulás: 2017. július 28.
vége: 2017. augusztus 18.
ország: Németország
tábor neve: 111-NW Lions Centennial Youth Camp 2017 Bad Essen

Magdits György vagyok 19 éves, és nagy örömömre részt vehettem az idei programban. Ez volt az első utazásom a csereprogrammal. Még sosem töltöttem ennyi időt, és ennyire távol a családomtól, tehát nagy kihívás volt ez számomra. A program itthoni szervezése teljesen gördülékenyen ment, volt pár dolog, amit nem tudtam, hogy hogyan kell, de Kende segítségemre volt.

A szüleim vittek ki autóval a Németországbeli Bad Essenbe. Amikor megérkeztünk már teljesen rabul ejtett a kis ékszerdobozra hasonlító település. A két hetes tábort itt töltöttük el. Rengeteg új impulzus, érzés ért itt engem, melyekben korábban még nem lehetett részem. Az összes résztvevővel már a tábor előtt felvettük a kapcsolatot egy csoportbeszélgetés segítségével. Rajtam kívül volt még egy magyar fiú és vele már jóval korábban felvettem a kapcsolatot. Az volt a tervünk, hogy együtt utazunk ki, de ő a tábor előtt töltött el két hetet a családnál, így jóval korábban ott kellett lennie. A szállást nem sikerült azonnal megtalálnunk, hiszen mi még a tábor régi címére mentünk. Végül a magyar fiú segítségével találtuk meg a szálláshelyemet. A táborvezetőnk, Bernd Harras már ott várt minket az ajtóban. Vele is már jóval a tábor kezdete előtt felvettem a kapcsolatot, és nagyon segítőkész volt. Egy tunéziai fiú megmutatta a szobámat és körbevezetett a szálláson. Megvártuk, míg az összes táborozó megérkezik, egy közösségi szobában összegyűltünk, és bemutatkoztunk egymásnak. Mindenki mesélt magáról egy kicsit. Már rögtön az elején összerázódott a társaság, és már akkor látszott, hogy mindenki nagyon jól ki fog jönni mindenkivel.

A szobatársaimat egy tunéz, egy magyar és thai fiúk alkották. Így voltunk négyen egy 5 fős szobában. Amíg ott voltunk semmi panasz nem volt a szállásra. A magyar fiúval keveset beszéltünk, mert inkább a külföldiekkel akartunk ismerkedni, de ha beszéltünk, akkor azt egymás közt is angolul tettük. A tábor folyamán mindenkivel jóba voltam, de a legjobb barátaim két olasz lány, egy spanyol és egy izraeli fiú lettek. Velük mind a mai napig tartom a kapcsolatot. Mikor szabadidőnk volt szinte mindig röplabdáztunk. Ebbe az összes táborozó részt vett. A tábor kezdetén csak nagyon kevesen értettünk a játékhoz, de egy hét elteltével mindenki belejött és rendkívül izgalmas mérkőzéseket játszottunk. Nem volt olyan elfoglaltság, amit ne együtt csinált volna az egész tábor. Ha fociztunk, akkor a lányok is beálltak, ha ping pongoztunk akkor is meg tudtuk oldani, hogy mindenki sorra kerüljön, ha fáradtak voltunk, akkor egy nagy kanapén kártyáztunk, amelyen mindenki feküdni tudott, vagy beszélgettünk. Voltak éjszakai tábortüzek, melyeknél mindig sütögettünk, énekeltünk és táncoltunk. Minden napra volt tervezett programunk és ezek során is nagyon élveztük egymás társaságát. Rengetek érdekes helyre vittek minket. Néztünk várakat, templomokat, történelmi helyszíneket.

 

Kétszer voltunk a strandon és ezzel általában az egész nap elment. Legelső éjszaka egy városi kis fesztiválon voltunk, melyen egyből belekóstolhattunk a helyi kultúrába. Két napra elmentünk Hamburgba ahol bemutatták nekünk a várost, részt vettünk egy nagy fesztiválon is és étteremben vacsoráztunk. Egy motelben aludtunk aznap éjjel, de arra se lehetett kifogás. Egyik nap elvittek minket a Volkswagen gyárba, ahol jó pár modell elkészülését láthattuk. Volt egy nap mikor mindenki bemutatta a saját országát. Itt mindenki adott egy kis ajándékot a többieknek a saját országából. Bernd mindenben nagyon felkészült volt és segítőkész. Mindig lehetett rá számítani, bármi probléma is adódott, bár ilyen nem igen volt. Szabadidőben is nagyon sokat volt velünk és sokat nevettünk együtt.

A táborban a legtöbben először voltak egy családnál és utána jöttek a táborba. Én ezt fordítva csináltam. Először egy olyan családhoz kerültem, akik elnézték a dátumot és nem számítottak rám, pedig nekik is írtam e-mailt a kiutazásom előtt. Azt mondták nekik dolgozniuk kell, így nem tudnak programot szervezni, ezért egész nap otthon kéne náluk lennem. Egyedül is lettem volna ennél a családnál, így megkértem Berndet, hogy ha lehetséges szeretnék egy másik családhoz kerülni. Ő habozás nélkül segített is nagy szerencsémre talált egy családot, ahol még tudtak fogadni. Marc Höckerhez kerültem, aki egy igazán nagyszerű üzletember és nagy egyéniség. Hozzá az izraeli fiúval kerültem, így még jobb volt, hogy az egyik legjobb barátommal lehetek. Marc nagyon sok helyszínre elvitt minket, és nagyon sok embert megismertünk általa. A legmaradandóbb élményem az volt, mikor egyik barátja elvitt minket repülni. Sose repültem még ilyen kisrepülővel. Volt mikor egy egész napot rám szántak, és elvittek vízisíelni. Ilyet se csináltam korábban, és ha nincs Marc valószínűleg ki se próbáltam volna, de így még egy fantasztikus élménnyel lettem gazdagabb.

Mikor haza indultam ők kivittek engem az állomásra és megvárták velem a vonatomat. Mindenben segítettek és bármiben számíthattam rá. Nagyon hálás vagyok neki mindenért és vele is tartom a kapcsolatot. Nyár elején féltem, rettegtem ettől az utazástól, mert még soha nem volt ilyenben részem. Kétségtelenül életem egyik legnagyobb élménye volt, és remélem még lesz lehetőségem menni ilyen táborba.


Képgaléria

Beszámolók éves bontásban

1% támogatás

Kérjük, adója 1 %-ával támogassa szervezetünket, és általa a hátrányos helyzetűeket. Klubunk az adományok 100%-át a nélkülözőknek juttatja.

LIONS Clubok Magyarországi Szövetsége D-119

Adószámunk:
19675132-1-42
Számlaszám:
10300002-20333522-00003285

cím: 1065 Budapest,
Podmaniczky utca 16. Fsz 6.