2017. Kata

Ez volt az első csereutazásom, a nővérem már többször is volt külföldön a Lions Clubbal, szóval tőle hallottam erről először. Mindent anyukám szervezett, február végén vettük a repülőjegyet londoni átszállással, a vízumomat pár héttel a repülés előtt kértük interneten keresztül az USA nagykövetségtől, amit 2 nap múlva meg is kaptunk. A tábor vezetője egész gyorsan felvette velem a kapcsolatot, berakott egy Facebook csoportba is, ahol mindenki leírta, hogy kicsoda, honnan van és mit szeret csinálni a szabadidejében. A családom 20 nappal a repülésem jelentkezett, szóval elég későn. Ajándékba magyaros dolgokat vittem, nem túl hosszú képeskönyvet Budapestről, hologramos kockát, desszerteket (egyik becsekkolásnál sem nyitották ki a bőröndömet, még az dallasi belépéskor sem). Magyaros szakácskönyvet szerintem nem érdemes vinni, mert senki sem főz, hanem mindenki gyorskaját vagy mexikóit eszik.

Vasárnap este megérkeztem Texasba, ott várni kellett még két másik lányra, akikkel együtt voltam a családnál. Az egyik olasz a másik meg török volt. Nem akartam több cserediákkal lenni egy családnál, de higgyétek el, hogy sokkal jobb, mert mindig van miről beszélni. A repülőtéren még egy csomó emberrel megismerkedtem, más családokkal, más cserediákokkal.
Az első héten a családunknál voltunk, a második napon megismerkedtünk a többiekkel mivel elmentünk egy múzeumba aztán pedig együtt ebédeltünk. Ezen a héten leginkább csak várost néztünk meg otthon voltunk és játszottunk.

A második héten elkezdődött a tábor. A szállás nagyon jó volt, csináltak programokat, tubingoltunk, vitorláztunk, börtönt látogattunk, a helyi parlamentet is megnéztük, kártyáztunk. Majd elkezdődtek a beszámolók az országokról. (Ha ketten vagytok egy országból, akkor együtt célszerű összeraknotok, mert nagyon elhúzódnak a prezentációk és kicsit lankad a figyelem a vége felé.) Az utolsó nap pedig a Talent Show volt.
A harmadik héten Austinba mentünk ott új családot kaptunk. Egy néni fogadott engem és egy indiai lányt. Olyan farmja volt, ahol őzikék, csacsik, pónik voltak. Austinból kb. semmit nem fogtok látni, hacsak a családod el nem visz. Itt múzeumokat látogattunk, meg Clubokat. Az utolsó nap pedig volt egy búcsú buli. Majd a hétvégére visszamentünk Dallasba a fő családunkhoz. Minket elvittek Fort Worthba a hétvégére.

A negyedik héten elmentünk Lobbuckba ott is új családot kaptunk. Voltunk vidámparkban és a helyi egyetemen. Itt egy brazil lánnyal voltam együtt. Egyik nap az én családom tartotta a pool partyt. Pénteken újra visszautaztunk Dallasba. Innentől nagyon sok mindent együtt csináltunk a többiekkel. Voltunk baseball meccsen, Six Flagsban (hatalmas vidámpark), vásárlás, skating stb. Szombaton az utazás előtti nap volt egy Farewell Dance, ilyenkor mindenki csinált valamilyen ételt az országából (előtte való nap elmentünk a boltba és vettünk hozzávalókat, én császármorzsát csináltam és tényleg vigyél magaddal valami szép ruhát ere az alkalomra, ami nem farmer vagy rövidnadrág), aláíratjuk a pólóinkat és együtt sírunk. Majd másnap volt a hazautazás.

Összességében a programokkal nem volt semmi gondom csak az, hogy sose mondta el a táborvezető, hogy aznap mit fogunk csinálni szóval minden nap egy meglepetés volt. Az időjárás borzasztó meleg, de olyan nagyon hidegre van állítva mindenhol a légkondi, hogy muszáj, hogy legyen pulóvered is. Számíts arra, hogy sok gyors és mexikói kaját fogsz enni. Továbbá, ne vigyél magaddal túl sok holmit, mert hazafele nem fogsz beleférni a bőröndödbe.
Eleinte azt hittem, hogy sok lesz ez az egy hónap, de nem. Nagyon gyorsan elment. Nagyon sok barátot szereztem. És nem kívánhattam volna jobb családokat, akiket kaptam. Ez volt a legjobb 5 hetem.

Képgaléria