2017. Kevin

Amikor a repülőgépen Finnország felett repültem, az első dolog, ami a szembe tűnt hogy milyen gyönyörű a taj felülről. Mindenfele zöld növénytakaró, számos sziget, félsziget és sok víz volt látható. A repülőről nézve meseszerű látványt nyújtottak e látszólag vad természeti szépségek, hatalmas erdők és bőséges tavak, de ezek később közelről is ugyanilyen csodalatosnak bizonyultak.

Miután leszállt a gépem, megvártam a poggyászomat es kisvártatva üdvözölhettem a fogadó családom tagjait, akikkel két hetet töltöttem utána együtt. Annak ellenére, hogy az angol nyelv nem volt az erősségük, a család kedvessége és vidámsága felejthetetlenné tette számomra ezt a két hetet. A reptérről hazafele menet egy gyors túrát tettünk a fővárosban. Egy kicsit meglepődtem, hogy milyen csendes a varos más fővárosokhoz kepést. Bár sok ember volt az utcákon megsem hatott az egész olyan nagyvárosnak, mint Budapest, ahol mindenki mindig rohan valahová. Helsinki inkább úgy hatott, mint egy több mint egy millió lakosú nagy falu, melyben a légkör nem olyan feszült, kevesebb az autó is es a zaj is az utakon. Összességében nagyon kellemes város Helsinki.

Miután egy óra alatt kicsit körbejártuk a várost, ettünk gyorsan egy szendvicset, és Mikkel felé indultunk, ahol a fogadó családomnak szép otthona volt a falu szélén. A családban három gyerek volt - két fiú és egy lány, Levi, Tuuka és Tuuli. Nagyon kedvesek voltak mindannyian, és mondanom sem kell, hogy rögtön otthonosan éreztem magam. Végül is a fiatalabb fiúval, Tuukával töltöttem a legtöbb időt mert o beszelt legjobban angolul, és ezért vele tudtam a legjobban kommunikálni.

Ott tartózkodásom ideje alatt ellátogattunk néhány kulturális helyszínre is, mint például a Második Világháborús múzeumba és meglátogattuk néhány őskori barlangfestmény helyszínét is. Emellett csónakáztunk a tavon, néhányszor kirándulgattunk a környéken, és megnéztünk együtt meg egy angol feliratos finn filmet is. Fogadó családom tagjai bevezettek a finn szaunázás rejtelmeibe is. Habár először tétováztam, végül is nagyon megtetszett, es többször is használtam a szaunát azután. Egyszer házigazdámmal és a két fiúval elmentünk horgászin is, és fogtam is egy szép nagy csukat.

Egy napon úgy döntöttem, hogy egy három fogasos vacsorát készítek a családnak, és még azt a csukát is megsütöttem, amit az egyik fiú fogott az előző nap. Lazac saláta készült előételként, tempurát készítettem a halból saját készítésű tésztával és húslevessel, es finom süteményt ettünk desszertnek. Mindannyian élveztük a házilag készített ételeket, és örültem, hogy adhattam valamit en is a vendégszeretetért cserébe. A két hét gyorsan elmúlt, és kissé szomorú voltam, hogy több időt nem tölthettem velük, de vart a tábor.

A tábor a kempingben szerveződött, ahol 26 táborozóval és 4 helyi Leoval tölthettem egy csodás hetet. Nagyon nagy elmeny volt annyi új emberel megismerkedni a világ minden tajáról. A kempingbe kora reggel érkeztünk meg és azonnal nagy örömmel fogadtak minket a Leok es a táborigazgató, akik az elkövetkező héten gondoskodtak rólunk. Amint a kempingezik lassan megérkeztek, nagy kört építettünk székekből és elkezdtünk szép sorjában bemutatkozni egymásnak. Ezt követően a táborigazgató egy rövid beszédet tartott és néhány fontos szabályt is megemlített, melyeket be kellett tartanunk; például nem hagyhattuk el a táborhelyet engedély nélkül, és nem fogyaszthattunk alkohol vagy drogot. Ezek meglehetősen szokványos tábori szabályok voltak, senkit nem leptek meg. Ezt követően megebédeltünk. A tábori konyha nem volt rossz, sőt idönként különösen finom volt. Ebéd után meghallgattunk néhány ország-bemutató kiselőadást és utána szabad idő, vacsora majd takarodó zárta az első napot.

Az elkövetkező napokban rengeteg szórakozás vart ránk. Jártunk az erdőben sétálni, voltunk hajókiránduláson, és meg Frissbe-golfozni is megtanultunk. De maga a játék nem volt annyira szórakoztató, mint a emberek, akikkel reszt vettünk bennük. Mind a táborozók, mind a Leok nagyon jó társaságot alkottak összességében. Néhányan ugyan energikusabbak voltak, mint mások, de senki sem volt unalmasnak nevezhető. Nagyon jó barátokra tettem szert ez alatt az egy hét alatt. A tábor nagy érteké abban állt, hogy sok különböző kultúrájú ember jött össze egy helyen. Az ország bemutató prézlik segítettek abban, hogy elsőkéből megismerhettük, mindenki országának jellegzetességeit, miáltal közelebb kerültünk egymáshoz. Rengeteg viccet meséltünk, játékokat játszottunk és még néhány huncutságot is elkövettünk a jó móka érdekében.

A tábor végén mindenki új barátokkal gazdagabban távozott Finnországból. A tábor mindenki szamara nagyszerű élmény volt ezért kicsit mindannyian szomorúak voltunk, hogy el kellett válni egymástól, mert szerettük volna, ha a tábor legalább még egy hétig tarthatott volna. Én azt javaslom ne habozz, látogasd meg Finnországot minél hamarabb!