2017. Lea

A szüleim már 13 éve éve Lions club tagok és 5 éve én is becsatlakoztam a Nyíregyházi Első Leo clubhoz ezért mindig is volt fogalmam arról, hogy van kiutazásra lehetőség. Kicsit bátortalanul álltam hozzá, mert nem éreztem biztonságosnak a nyelvtudásomat, de ahogy teltek az évek, fejlődtem, változtam és a tavalyi évben úgy gondoltam, hogy neki vágok ennek az útnak.

Úgy esett a választásom a szicíliai táborra, hogy a nővérem, Anna 3 évvel ezelőtt ugyanebben a táborban volt és jó visszajelzéseket kaptam tőle. Az is egy fontos szempont volt, hogy mindenképpen meleg helyre akartam menni. Ha te is így vagy ezzel, ez egy tökéletes hely, mert itt aztán igazi nyárias idő van. A jelentkezés menete zökkenőmentesen zajlott. Elsősorban ki kellett választanod az országot ahová utazol majd írni magadról egy ismertetőt. A Lions oldalon tudod ellenőrizni hogy utazhatsz- e a választott országba és ha igen okmányokat kell elküldened a megadott e-mail címre. A repülőjegy megvételével - amit márciusban ejtettünk meg - szerencsém volt, mert nem kellett átszállnom oda és visszajövetben sem.

Májusban vette fel velem a kapcsolatot az itáliai tábor. Facebookon bejelölt az ottani táborvezető majd a fogadó családomból a velem egyidős lány aki küldött is nekem egy üzenetet. Innentől az utazásom időpontjáig folyamatosan tartottuk a kapcsolatot és minden apró információt megbeszéltünk. Nagyon kedves volt és segítőkész, az utazásom előtti héten már naponta beszéltük, megerősítve minden adatot így teljes nyugalommal vágtam neki az útnak. A táborvezetővel az ottani tábor kezdőnapján találkoztam és a további két hétben mindig velünk volt. Mikor megérkeztem, a megbeszéltek szerint ott vártak engem a szülők, Cameron és Minna.

Nem tudtak jól angolul, de mutogatással és pár angol szóval tökéletesen megértettük egymást. Az első dolguk az volt, hogy megettetek és igazi itáliai pizzával indítottam az ottlétemet. Az anyukának a testvére a repülőtérhez közel lakott és oda mentünk el. A lányok egy koncerten voltak, mert késő este érkeztem meg és mire odaértünk már a koncert be is fejeződött így velük is találkoztam azon az estén. Ilyen boldog, hangos fogadtatásban ritkán van részem. Az olaszok hihetetlenül kedvesek és máris vidáman vágtam bele a fennmaradt útnak. Az elkövetkezendő hetem egy nyugalmas, pihenéssel teli hét volt. A fogadó családomnak két háza van egy nyári meg egy téli és mi természetesen a nyáriba mentünk, Tonarellába. A ház egy lakóövezetben helyezkedett el ahová sorompóval lehetett bejutni és minden épület rózsaszín színű volt. A következő hétben minden egyes nap motorcsónakkal, különböző strandolási helyekre mentünk el.

Közben összeismerkedtem a családtagokkal, kiderült, hogy Cameronnak négy testvére van, úgyhogy a rokonság elég nagy. Mindegy este nagy vacsorákat tartottunk, mert itt ez a legfontosabb étkezés és ilyenkor mindenki összegyűlt és sokat viccelődtünk, meséltünk egymásnak. Az utolsó napon, amikor a táborba kellett utaznom elvittek Taorminába, amelynek csodálatos utcáiban sétálgattunk, vásároltunk majd megebédeltünk. Estefelé érkeztem meg a táborba. Ahogy gyülekeztünk egyre izgatottabb voltam. Szépen sorban mindenki megjött és elkezdődött a tábor. Az első estén a lányok együtt és a fiúk is együtt aludtak egy hatalmas teremben. Miután lepakoltunk kimentünk az udvarra, székekkel alkottunk egy kört és mindenki bemutatkozott, elmondott magáról pár érdekes dolgot és így szépen lassan megismertük egymást. Majd Stefania ismertette velünk a szabályokat és a programokat. Következő két hétben körbejártuk Szicíliát.

Rengeteg gyönyörű, érdekes történettel rendelkező városokban tettünk túrákat. Elmenünk Siracusába, Taorminába ( ahol így már kétszer jártam), Palermoba. A programok izgalmasak és jók voltak So Lions est volt ahol fel kellett vonulni a nemzeti zászlóinkkal és utána mindig egy elegáns nagyon finom vacsora várt minket. Összességében minden jól meg volt szervezve, minden nap eljutottunk oda ahová szerettünk volna és a tábori légkör is vicces, kellemes volt. Negatívumként annyit hozhatnék fel hogy az idővel komoly problémák voltak. Rengeteget kellett várnunk minden program előtt vagy mi késtünk el (pl.: egyszer egy múzeumon futva kellett végigmennünk mert 5 perc volt a zárásig….)
A kis negatívum mellett, erősíteni tudtam a nyelvtudásomon, olyan helyeken jártam, amit csak képeken láthattam eddig , új barátokat szereztem és megismerkedtem egy másik ország életvitelével. Köszönöm szépen meg egyszer ezt a lehetőséget.:)

Képgaléria