2017. Sára és Domonkos

Fülöp Sára és Halmai Domonkos vagyunk és két fantasztikus hetet tölthettünk  júliusban Cipruson. Ez volt az első Lions Clubbal történő utazásunk, de már sok mindent hallottunk a Lions-ról mivel szüleink clubbtagok ezért sokat tudtak mesélni róla. Azért ezt a tábort választottuk mert nagyon tetszett maga a sziget és mivel 15 évesek voltunk így az életkor miatt csak ez jöhetett szóba.

Magyarországról ketten utaztunk. Bécsből mentünk repülővel. Az odafele úttal nem volt semmi probléma szerencsésen landoltunk a Larnacai reptéren, ahol táblával vártak minket és ott már több mindenkit megismertünk. Kisbusszal vittek minket Limassolba az Episkopiana hotelbe ahová délután 5 felé érkeztünk meg. A szobákat nem érkezési sorrendben osztották be hanem amikor megérkeztél, mondták, hogy melyik szobába kell menned.

Négyágyas volt az összes szoba, én egy francia egy észt és egy finn lánnyal voltam együtt, Doma két osztrákkal és egy bulgár fiúval. Nagyon jó barátságok alakultak ki már az első este és kb 4 napra annyira megszerettük egymást mind a 42-en mintha egy nagy család lennénk. A szigetnek az egész görög részét bejártuk, minden városban megnéztük a nevezetességeket.

Voltak napok, amikor egész nap a szállodában voltunk, akkor medencéztünk, beszélgettünk, és hülyéskedtünk. Sokszor lementünk a tengerpartra, ahol szintén jól éreztük magunkat. Az egyik legjobb program az egész napos hajókirándulás volt, zenét hallgattunk, kétszer megálltunk fürdeni olyankor lehetett ugrálni a hajóról. A víziparkos nap is szuper volt. Sokat csúszdáztunk és fürödtünk közösen.

Kétszer voltunk plázában, ahol mindenki vásárolhatott tetszés szerint. Egyszer a fővárosban egyszer pedig limassoli My Mallban. A tábor ideje alatt tanultunk egy görög táncot és két dalt, amit az utolsó nap a záró ceremónián előadtunk. Szinte minden este buliztunk és mindig a mi szobánkban voltak az összejövetelek fiúk, lányok egyaránt és felelsz vagy merszet játszottunk meg történeteket meséltünk.

A bulgár lánynak a táborban volt a 17. szülinapja és közösen a táborvezetőkkel nagy bulit szerveztünk neki az alagsorban. Négyen voltunk a legeslegjobban a francia az észt a spanyol lány és én.

Doma a dán és a bulgár sráccal került a legjobb viszonyba.  A búcsúzkodás nagyon nehezen ment, ennyit szerintem életében még senki nem sírt. Az első fiú hajnal 1-kor ment el a második csapat hajnali 3-kor és így ment tovább. Azon az estén semmit nem aludtunk. Mi 12-kor indultunk a szállodából 10-en, de még voltak, akik utánunk jöttek el. Bécsbe repültünk vissza, ezért a 2 osztrák fiúval és az osztrák lánnyal utaztunk együtt.

A hazaút kicsit kacifántos volt, mert már fent ültünk a gépen, majdnem indultunk, amikor bemondták hogy baj van a futóművel. Leszállítottak minket és két és fél órát kellett várni a reptéren. Megjavították a gépet, utána el is indultunk, de mondták a légiutaskísérők még jó, hogy nem szálltunk fel, mert akkor nem tudtunk volna leszállni. Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom ezt az utat. Nagyon jó volt a szervezés, segítőkészek voltak a vezetők és kedvesek az idősebb ciprusi Lions tagok, akikkel találkoztunk. Minkettőnk számára felejthetetlen volt ez a két hét.

Képgaléria