Cseretáborok

Lions táborbeszámolók

2017. Zsófia

indulás: 2017. július 15.
vége: 2017. augusztus 06.
ország: India
tábor neve: 3231, Mumbai

Tavaly Dániában voltam a Fultonon, idén pedig Indiába sikerült eljutnom, ami egy nagy álmom volt.
A jelentkezés egyszerűen és gyorsan ment, szerencsére idén sem volt semmi problémám ezzel. A családdal és a táborvezetőkkel is Idén a Lionsnak köszönhetően második táboromba sikerült eljutnom. hónapokkal a tábor előtt felvettem a kapcsolatot, így tudtam mire számíthatok és mik azok, amiket feltétlenül vinnem kell magammal.

A vízumomat én online igényeltem, ami rendben meg is lett pár nap alatt. Én nem kaptam védőoltásokat annak ellenére hogy nagyon sokan javasolták, ennek ellenére szinte én voltam az egyetlen, aki nem lett beteg.
Én Bécsből repültem Dubaiba és onnan pedig Mumbaiba. Én nagyon élveztem az utat annak ellenére, hogy elég hosszú volt, mert ez volt az első utam Emiratesel. Nagyon izgatott is voltam egyben, így nem sokat aludtam az úton. Mikor megérkeztem akkor vettem észre, hogy kifolyt valami a táskámban, ami eláztatta a vízumomat. Ennyire még sosem izgultam életemben, de szerencsére nem lett probléma belőle.
Mikor kiértem a reptérről a családom egy táblával várt és azonnal indiai szokásoknak megfelelően üdvözöltek.

A reptérről egyből egy „baby shower”-re mentünk, ami a keresztelő hindu megfelelője, csak itt az a különbség, hogy ezt még a baba születése előtt ünneplik. Az első nap kicsit megijedtem a közlekedéstől, mert ez európai ember számára elég őrültnek tűnik ahogy tudomást sem vesznek a sávokról és a gyalogosokról. Ami még nagyon furcsa volt számomra az a rengeteg szemét az utcán.

A következő nap egy helyi iskolába vittek, ahol a Lions club adományozott egy szekrényt és egy kis csokit adtak a gyerekeknek. Nagyon megható volt látni, hogy kisgyerekek egy kis darab csokinak ennyire tudnak örülni.
A családommal voltunk még vízeséseket nézni(és még túrázhattunk is bennünk), ezen kívül még megnéztük Mumbai főbb látványosságait és rengeteget ettünk. Még az Imagica nevű vidámparkban is voltunk, ami allítólag Ázsia egyik legjobbja. Az utolsó napokban kaptam mehndit(hennát) is és egy családi találkozóra is elvittek, ahol mindenkinek táncolnia vagy előadnia kellett egy Bollywood jelenetet. Szerencsére itt még nem kellett elbúcsuznom családomtól, mert a tábor végén még volt alkalmunk találkozni.

 

A tábor első napján egy vízi parkba vittek minket, onnan pedig Punéba mentünk, ahol három napot töltöttünk. Voltunk egy templomnál, ahol betekintést nyertünk a hindu vallásba, megismerkedtünk a Smart City projekttel és még egy iskolába is elvittek, ahova vak gyerekek járnak. Innen visszamentünk Mumbaiba, ahonnan azonnal repültünk Delhibe, viszont sajnos itt nem néztünk körül, hanem egyből mentünk tovább busszal Agrába, a Taj Mahal városába. Aznap este mindenki nagyon izgatottan ment lefeküdni, mivel mindenkinek tudta, hogy másnap az egyik nagy álma fog valóra válni. Szerintem kijelenthetem, hogy senki sem csalódott a látványban. Lenyűgöző volt a tökéletesen szimmetrikus épület. Szerencsére volt egy idegenvezetőnk is, aki mesélt nekünk a keletkezéséről is.

Innen a következő éllomásunk Jaipurban volt. Én mindig is így képzeltem el az indiai városokat. Az első nap egy emeletes busszal vittek várost nézni. Közben voltunk safari autókkal egy kastélyban, ahonnan gyönyörű volt a kilátás és még az elefántagolást is kipróbálhattuk. Itt még volt lehetőségünk egy napot vásárlással tölteni az utcákon, ahol rengeteg dolgot lehetett kapni. Innen már csak két állomásunk volt: Udaipur és ismét Mumbai. Udaipur rendkívül gazdag tavakban és természeti kincsekben így egy napot azzal töltöttünk, hogy ezeket megnéztük. A másik napon egy múzeumba mentünk, ahova elkísértek minket kisgyerekek is, akikkel közösen ebédeltünk. Innen egy 16 órás vonatút következett Mumbaiba, amit szinte mindenki végigaludt, mivel mér mindenki nagyon fáradt volt. Itt két bungalót béreltek nekünk, ahol a napok nagy részét töltöttük.

Itt már csak rövidebb programok voltak, Például voltunk egy iskolában fogyatékos gyerekek számára és megtanultunk egy rövidebb indiai táncot is tanár segítségével, amit a záró estén elő is adtunk. A tábort lezáro Lions találkozóra eljött a legtöbb fogadó család is, ahol a búcsú után én még el tudtam jönni a családomhoz, de akik messzebb laktak ők még ott maradtak a táborvezetőnkkel Uma-val, aki körbevezette őket kicsit a városban. Az én utolsó napomat leginkább pakolással és alvással tötltöttem, de este elvittek még utoljára étterembe, mivel tudták, hogy nagyon megszerettem az indiai konyhát. Erre az alkalomra még egy kurtát is kaptam tőlük ajándéba.

Amikor megérkeztem kicsit nehéz volt az indiai akcentus megérteni, mivel nagyon gyorsan beszélnek, viszont ettől az úttól azt kaptam amit vártam, bár azt a sok szemetet az utcán és a nagy dugókat nem tudtam megszokni. Mindenki nagyon kedves volt, bár azt hozzá kell tenni, hogy számítani kell arra, hogy előfordul, hogy megbámulnak. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, mivel egy gyönyörű és nagyon különleges hely, amit mindenkinek egyszer az életében látnia kell.


Képgaléria

Beszámolók éves bontásban

1% támogatás

Kérjük, adója 1 %-ával támogassa szervezetünket, és általa a hátrányos helyzetűeket. Klubunk az adományok 100%-át a nélkülözőknek juttatja.

LIONS Clubok Magyarországi Szövetsége D-119

Adószámunk:
19675132-1-42
Számlaszám:
10300002-20333522-00003285

cím: 1065 Budapest,
Podmaniczky utca 16. Fsz 6.