2017. Zsuzsanna Alexandra

Nekem ez volt a második Lions által szervezett cseretáborom (1 évvel korábban Tajvanba voltam) és mindenkinek csak ajánlani tudom a programot, felejthetetlen élményekkel gazdagodtam. A cseretáborokról édesapámtól hallottam aki a szegedi Lions Club tagja és aki minél inkább szorgalmazta, hogy én is vegyek részt a programban.

Már a jelentkezések megnyitását követő pár napban küldtem az e-mail-t Kende Lászlónak akinek a segítségével nagyon gördülékenyen ment minden.
A Kanadába való beutazáshoz egy úgynevezett ETA (Eletronic Travel Authorization) kell amiben meg kell adni néhány hivatalos adatot, pár perc alatt megvan az egész.

A kiutazásom előtt elkezdtünk e-mailezni a fogadócsaláddal, így már korábban meg tudtam ismerni őket. Egy idős házaspárnál voltam akik rajtam kívül egy ír lányt is fogadtak. Az Erie tó partján egy gyönyörű telken állt a házuk, azonban mindentől elég messze laktak, a legközelebbi nagyobb város kb 45 perc volt autóval. Ennek ellenére rengeteg helyre mentünk, ellátogatunk a környező nagyvárosokba (Hamilton, Toronto), voltunk fesztiválokon, rodeón, vidámparkba, és fürödtünk mind az Erie, Ontario és Huron tó partján. Megismertük a fogadóink rokonait, és barátait, bemutattak a magyar származású szomszédaiknak, még egy esküvőre is elvittek minket. Szerveztek nekünk közös programokat a többi kiutazóval így találkozhattunk velük már a tábor előtt. Az egyetlen zavaró tényező az volt, hogy a fogadócsaládunknál nem volt wifi, így amikor csak olyan helyre értünk ahol volt wifi az volt az első, hogy családdal/barátokkal felvegyük a kapcsolatot.

A két hét alatt amit a fogadócsaládnál töltöttünk, a Lionok elég kellemetlen dolgokat meséltek nekünk a táborról, hogy nincsen melegvíz, nincsen se wifi se hálózat, rengeteg bogár lesz, stb. Egy cserkésztáborba laktunk, és attól függetlenül, hogy wifi nem volt, teljesen rendben volt a hely, még medencézni is tudtunk. Esténként a tábortűznél ültünk mályvacukrot sütögetve, napközben pedig rengeteg programot szerveztek nekünk, egy percet se unatkoztunk. Természetesen voltunk a Niagara vízesésnél és Torontoba, egyik nap a kanadai Lionok előtt kellett prezentálnunk, és volt olyan nap is amikor a táborba maradtunk és csapatépítő feladatokat találtak ki nekünk. 18 kiutazó volt a táborba, nem voltunk túl sokan így mindenki meg tudott ismerni mindenkit közelebbről, és persze a búcsúestén sokaknak eleredt a könnye. A tábor után visszamentünk a fogadócsaládokhoz és náluk töltöttünk még pár napot a hazajövetel előtt.

Elképesztően gyorsan eltelt ez az egy hónap, ami alatt megismerhettem egy számomra idegen kultúrát helyi „idegenvezetőkkel” akik a családtagjukként kezeltek és nagyon hálás vagyok a Lions-nak és Kende Lászlónak,hogy erre lehetőséget kaptam. A családommal már sokfelé jártam de ez az utazás sokkal különlegesebb volt, mint amikor turistaként mentem valahova. Alig várom, hogy ismét elutazhassak Kanadába és még jobban megismerhessem az országot.

Végül néhány jótanács és tipp a jövőben odautazóknak:

• Olvassatok el figyelmesen minden dokumentumot amit küldenek nektek
• Vigyetek magatokkal mindent amit javasolnak, hogy legyen nálatok pl. úszósapka, szúnyogriasztó, esernyő, stb.
• Ne pakoljátok tele a bőröndötöket, valószínüleg fogtok venni pár dolgot illetve a vendéglátóitoktól is kaphattok ajándékokat
• Vigyetek ajándékot a fogadócsaládnak (apró díszek, itthon kapható nasik, édességek, bor, pálinka, stb)
• Legyetek nyitottak a többiek felé, felejtsétek el a sztereotípiákat és barátkozzatok mindenféle nemzetiségű táborozóval, itt olyan embereket ismerhettek meg akiket sehol máshol, ne hagyjátok veszni az alkalmat

Képgaléria