2018. Kende

 Nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért a Lions Club jóvoltából eltölthettem három csodálatos hetet Németországban.

Ez volt az első táborom a Lions Clubbal, és remélem, hogy nem az utolsó.

A nővérem már kétszer táborozott a Lions Club jóvoltábólés az egyik alkalomal ő is ugyan ebben a Németországi táborban vett részt és ő ajánlotta nekem ezt a tábort.

A jelentkezésem zökkenőmentesnek bizonyult, Kende László mindenben a segítségemre volt.

A host családom tökéletes volt nagyon kedvesek voltak és mindent megtettek, hogy én jól érezzem magam. Már amikor a kapcsolat felvevő emailt elküldték tudtam, hogy nagyon jó lessz a velük töltött idő. A táborvezető is nagyon kedves volt és ő is sok munkát és időt feketetett abba, hogy a vele töltött két hetünk tökéletes és zökkenőmentes legyen, vele is emailen kommonikáltam és minden kérdésemre gyorsan és érthetően válaszolt.

Az utazással és az azt megelőző előkészületekkel semmi gond nem akadt. Először repültem egyedül külföldre, úgyhogy kicsit izgultam, hogy majd hogyan fogok tájékozódni a reptereken. Szerencsére simán ment minden, Frankfurtban már várt rám a host apukám. A családnál egyedüli vendégként voltam, de a két host bátyám olyan volt mint két barát. A host családom még két közelben lakó host családdal eggyüt szerveztek néhány programot és így két tábori társammal is megismerkedhettem.

A családom egy gyönyörű, nagy családi házban lakott, az apuka a város kultúrális menedzsere volt az anyuka pedig gyerekjátékokat készített, két felnőtt fiuk van. A korkülömbségtöl függetlenül is nagyon jól kijöttem velük és ők is sok helyre vittek magukkal. Mindenki nagyon kedves és barátságos volt. Nagyon sokat gyakorolhattam a német tudásomat is aminek nagyon örültem. A programok miatt sem panaszkodhattam, nagyon sok jó és érdekes helyre elvittek minket.

A tábort is nagyon vártam már, de nem szívessen hagytam ott a kényelmes szobámat, és a kedves családot.

A tábor volt életem legjobb két hete. Minden tökéletes volt. Az étel, a szállás a programok, de legfőképpen az emberek. A programok még felejthetetlenebbé tették az egészet. Voltunk minigolfozni, meglátogattuk a helyi újság szerkeztőségét és nyomdáját, jártunk Köln-ben Frankfurtban, voltunk kenuzni és vitorlázórepülőzni is. A tábor végére egy kis családdá váltunk. Nem szívessen hagytam ott ezt a sok új barátot azzal a tudattal, hogy valószínűleg soha többé nem látom őket. Szerencsére a mai világban az internet segítségével már könnyen lehet tartani a kapcsolatot a külföldi barátokkal, és még most is, több honappal a tabor után is nap mint nap beszélünk egymással.

Az utazás legnagyobb élménye számomra az volt, hogy lehetőségem nyílt ilyen rövid idő alatt ennyi nemzetisegű korombelivel találkozni, a kultúrájukat megismerni, és az is hihetetlen, hogy két  hét alatt ilyen jó csapattá váltunk.

Ennek fényében alig várom, hogy jövőre én is fogadhassak egy külföldi diákot, hogy neki is hasonló élményei legyenek az én családommal, mint amilyenek nekem is voltak odakint.

Képgaléria