2018. András

Idén harmadik alkalommal vehettem részt Lions Ifjúsági Csereprogramban, eddig két alkalommal voltam Törökországban, egyszer Isztambulban és egyszer Izmirben.

Ezen a nyáron „Észak Velencéjét”, Szentpétervárat látogathattam meg, azért választottam ezt az úti célt, mert ötletem sem volt mi várhat majd Rám itt, ezentúl a város történelme nagyon gazdag (annak ellenére, hogy csak 315 éves!).

Budapestről gyakran indul közvetlen (wizzair) járat a 7-8 millió fős metropoliszba, a turista vízumot az Orosz Vízum Központban 1 hét alatt 20.000 forint ellenében nagyon könnyen lehet igényelni. A repülőjárat mindössze 2 óra 30 perc.

14 napot töltöttem „Piter-ben”, a fogadó családom fantasztikus volt, a két fiú testvér Sacha (15) és Yegor (22) nagyszerű idegenvezetők voltak a városban. Yegor nagyon jól beszél angolul, Sacha még tanulóban van. A táborvezetőm, Armine nagyszerű nő, minden téren (család, Lions, Leok, tábor, barátok) maximálisan lehet rá számítani, nem volt olyan dolog, amit ne tudtunk volna megoldani, ő patronálja a helyi fiatalok, legfőképpen a leo-k életútját.

Szentpétervár egy óriási város, minden nagyjából 50-60 „metrózásra” van, aki arra vállalkozik, hogy Oroszországba, Szentpétervárra utazzon, annak fel kell készülnie arra, hogy nagyon sok emberrel fog kapcsolatba kerülni naponta, legfőképpen fizikai kontaktusba, emellett általában sorba kell állni mindenért legalább 5 percet.

Amikor megérkeztem a testvérek vártak rám, majd 1 óra 30 percet buszoztunk (reptérről), majd metróztunk.

A Sorokin család szép lakásban éli életét, az elhelyezésem is kiváló volt, a családban a fiúkon kívül nem sokan beszéltek angolul, de ez nem volt akadály a kommunikációban.

Mivel nincsen külön tábor, a két hét alatt a fogadókat koordinálva a White Nights Leo Klub és Armine szervezték a közös programokat. Ezek a programok a város nevezetességeit lefedték (Ermitázs, Nevsky, Admiralitás, Péter Pál erőd, Szent-Izsák Katedrális, Kazan Katedrális, Kiontott Vér Katedrálisa, Mikhailovsky Palota, Peterhof, stb.), továbbá tartottunk sportnapot Sestoretsk-ben és ugyanitt elmentünk egy angol táborban, ahol rövid beszámolót tartottunk országinkról a táborozó gyermekeknek. Ezen kívül a fogadó családok tartottak egy orosz estet, ahol hagyományos népviseletben, hagyományos orosz ételeket (az orosz konyha fantasztikus, nagyon sok és finom salátáik, levesük és fekete kenyerük van) és szokásokat ismertünk meg.

Összességében elmondhatom, hogy a legjobb csere programomon vagyok túl, nagyon sok orosz barátom lett, iszonyatos, hogy milyen gyorsan eltelt ez a két hét. Még most is olyan sok élmény és érzés van bennem, hogy nehéz őket megfogalmazni és összegezni. Az orosz embereket nagyon megkedveltem, a magyar emberek után Ők a kedvenceim, mivel nagyon őszinték, hihetetlen milyen kedvesek, rugalmasak, jó szívűek. Ezek mellett nagyon egyszerűek abban az értelemben, hogy nem foglalkoznak semmivel, csak teszik a dolgukat, munkába mennek, haza mennek a családjaikkal és barátaikkal töltik az idejüket, nem foglalkoznak feleslegesen semmivel, csak azzal, hogy haladjanak és boldogok legyenek. Emellett nincs olyan probléma vagy dolog, amit ne lehetne velük megoldani, partnerek minden ötletben, ezekhez tevékenyen is hozzátesznek.

Ez a csereprogram egy más fajta világot nyitott meg előttem, ezt meg szeretném köszönni magának a Lions szervezetnek, továbbá azoknak a személyeknek, akik benne működnek és alkotják!

Képgaléria