2019. Milda

Az én Cyprusom.   

Vinnai Milda 2019 Cyprus Leo camp

  Elérkeztem a várva várt naphoz, a július 7.-e hajnalhoz. A gépem hajnal 6kor indult Debrecenből és itt találkoztam először a másik magyar lánnyal, (Dorkával) akivel utaztam.

A gépen 2és fél ora ülés vette kezdetét, amin át gondoltam hogy mit szeretnék elérni, miért jövök és, hogy mindent be pakoltam e.

Mikor 9környékén landoltunk Larnaca repülőterén. Egy mosoly csalta meg az arcom, mondván; vágjunk bele!

És ez igy is lett. Kiszálltam a gépből és egy teljesen más idő várt. Nagyon nagy itt a hőség és a páráról nem is beszélve és a +1óra beli időeltolódást.

A vámellenőrzés és bőröndfelvétel után, kisétáltunk az ajtón és vártak minket az ottani Lions tagok. Aztán be ültünk a taxiba, ami elvitt a part menti szállasunkra. Már pár táborozó az előző napokban érkezett, így velük ismerkedtünk, és szobáinkat elfoglaltuk, még mi kiválaszthattuk a jobb ágyakat.

És hétfőn indult a 2hét. A hét elején ismerkedtünk és sokat beszélgettünk, délutánonként pedig partra mentünk.

Nagyon sok időt töltöttünk az első héten a táborba ami személy szerint nekem kicsit unalmas volt. Az első kirándulásunk szerdán volt, mikor el látogatunk egy másik Lions Clubhoz (Larnacára). Ott meg néztük a kis várost és vendégül láttak minket. Az első hét többi napja nagyon lassan telt, mert csak a táborban voltunk és arról szolt a nap, hogy kártyázunk. (és akinek már nem jutott kártya az vagy nézte vagy pedig telefont nyomkodott). Hétvégén aqwa parka mentünk majd a 2.hét már eseménydúsabb volt hajókirándulás, Nicosia, Farmagusta city, Limassol,  és a Water Museum.

Így összeségében el telt a 2hét amin nagyon jó időnk volt és nagyon jó társaságunk. A tábor záró műsorra be kellett tanulni egy görög nyelvű zenét/dalt és táncot. Amit nem is kell mondanom, hogy voltak nehrzségek és vicces pillanatok. A táborban voltak nehézségek, jó  és rossz tapasztalat is

(Higénia, étel)

De az utolsó 3nap volt a legnehezebb. Táborzáró este, majd másnap még egy kicsit együtt voltunk és vasárnap hajnalba megindult az első kisbusz aki kivitte a reptérre a gyereket. Akkor volt öröm- bánat a szemekben. De muszály volt elengedni őket, mondván hogy majd találkozunk.

Aztán a kora reggel is eljött mikor mi is el hagytuk a szállást és könnyes szemekkel a reptér felé indultunk. A csekkolás után a haza út gördülékenyen ment, a debreceni reptéren a szüleim vártak rám. Élményekben gazdag csodálatos 2hetet töltöttem Cyprus szigetén, csak ajánlani tudom.

Képgaléria