2019. Dániel

Finnország volt a harmadik Lions kiutazásom. (Az első Amerikába volt, a második Ausztráliba.) Ezúttal maradtam Europában, ezért „csak” három hétig tartott a kinn létem. Ebből két hetet voltam családnál és egyet táborban. A szervezés zökkenőmentes volt, relatíve gyorsan találtak nekem családot és még a tábornak weboldalt is készítettek, ahol minden fontos tudnivaló össze volt gyűjtve.

Helsinkibe repültem; a reptéren várt egy helyi Lions Club tag, akivel megnéztem egy kicsit a várost. Majd elkísért a pályaudvarig, mert vonattal utaztam tovább a fogadó családomhoz. Kari és Saara (a finn „pótnagyszüleim”) Liperiben élnek, egy kis falu Joensuu-tól nem messze. Kb. 4,5 órás vonatút észak fele vezetett oda Helsinkiből. Már a vonatúton kaptam egy jó benyomást a finn tájról: főleg erdők és tavak váltották egymást, néha egy-egy várossal közte. És pont egy ilyen erdős részen Liperi szélén lakott a családom is. Sokszor poénkodtunk, hogy tényleg a semmi közepén, a nyugalom szigetén vagyunk. Nagy szerencsémre egy török srácot is befogadott a család. Jól kijöttünk és amikor épp nem szaunáztunk mindig találtunk valami tevékenységet és remekül elütöttük az időt. Néha megkértek minket, hogy segítsünk fát hordani és fát vágni, ami nem okozott különösebb problémát. Nagyon kedves volt a házaspár és a lehetőséghez mérten elég sok mindent megmutattak nekünk a környéken. Elvittek minket például egy ismert finn művész (Eva Ryynänen) múzeumába, ahol érdekes faragásai voltak kiállítva. De említhetném azt is, hogy elkísértek többször környező tavakhoz is, ahol finneknek „kellemes” 16-17 fokos vízben lehetett megmártózni. A legérdekesebb talán mégis az volt, hogy eléggé északon voltunk ahhoz, hogy éjjelente se menjen le teljesen a nap. Az egyetlen negatívum tényleg csak a rengetek szúnyog volt, amit nem irtanak a környezetre való tekintettel. Mindenesetre örülök, hogy megismerhettem, hogy milyen az élet egy finn faluban.

Mint már az elején említettem, a harmadik hetet a táborban töltöttem. Ez is nagyon jól meg volt szervezve. Mindenki kedves volt itt is és gyorsan összeszokott a társaság. Sokat dobott a hangulaton, hogy a táborvezetők is korunkbeliek voltak, ezáltal könnyen megértettük egymást. A sok program mellett, a kialakult barátságok voltak azok, amik valójában fantasztikussá tették a hetet. Összességében ez a Lions Camp, akár csak a másik kettő, felejthetetlen élmény volt.

Képgaléria